HTML

Toronto

Friss topikok

  • Tom Bobb: @Itteé: Kaptál egy magánlevelet tőlem. Abban ott a válaszom. (2015.05.08. 20:27) TORONTO – AZ „UTOLSÓ” POSZT
  • Itteé: Kedves Tom Bobb! Beleolvastam egy másik blogodba ahol,elég durva szavak hangzanak el: Feleséged, í... (2015.05.08. 02:55) TURISTAKÉNT TORONTÓBAN
  • Hajni Hajnalka: :-) (2014.09.27. 05:24) MAGYAROK TORONTÓBAN
  • Tom Bobb: @blash: Odakinn mindent kiraknak, amire nincsen szükségük, az viszi el, aki akarja. Ingyen van. Ez... (2014.07.19. 23:14) KERTES HÁZAK TORONTÓBAN
  • Tündér_Lala: Én jártam ott. Rettentően idegen más világ. Gazdag, imádják a csillogást villogást, de valahogyan... (2012.07.13. 20:03) TORONTO – AZ ELSŐ BENYOMÁSOK

Feedek

XML

BLOGGÉPHÁZ

Keresés

Címkék

Archívum

LÁTOGATÓK

HOZZÁSZÓLÁSOK

ARANYÁRON

Licenc

Creative Commons Licenc

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! 2.5 Magyarország Licenc feltételeinek megfelelően szabadon felhasználható.

Toronto

Tom Bobb bejegyzése 2010. szeptember 30. 11 komment

TOM BOBB: TORONTO KÉPEKBEN #3

Címkék: fotók

Vissza a városba
 
Tény, hogy először megpillantva és átérezve ezt a várost sokáig úgy fogjuk érezni magunkat, mintha valami amerikai filmbe csöppentünk volna – felhőkarcolók, széles utak, amerikai kocsik, metróból és a lábunk alól feltörő gőzoszlopok, hihetetlen nyüzsgés a járdákon. Aztán majd azt vesszük észre, hogy a szemünk és agyunk lassan hozzászokott a fílinghez, és tudatosan fogjuk fel, hogy ez itt Toronto, a világváros.
Azonban, és ez az érdekes, ha pár hétig meg sem közelíted az Ontario-tó közelében fekvő szűk városi magot, a panorámaképekről ismert toronyházakat, épületeket, utcákat, ha pár hétig csak a külváros (kertváros) néha egyhangú környezetében élsz, és csak elvétve ballagsz be a régebben már említett metróállomásoknál található kisebb „városmagokba”, akkor a „City” ismételt látványa szinte olyan erővel hat majd, mintha először látnád.
Komolyan mondom.
 
TELJES BEJEGYZÉS »
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0

Tom Bobb bejegyzése 2010. szeptember 20. 8 komment

SZABADON HAGYOTT GÉPEK

Címkék: emberek

Megelőzés gyanánt
 
Eljött hát ez a cikk is – itt az idő, hogy most egy olyan dologról meséljek, ami kissé ki szeretné majd meríteni a politikai korrektség és a rasszizmus fogalmát, holott erről szó sincs. Azonban fontos, hogy már az elején leszögezzük: ahogy a blogszabályzat is kimondja, itt én vagyok a főnök, és kegyetlenül cenzúrázok, ha esetleg olyan ostoba hozzászólás érkezik, amelyik kissé színesíteni szeretné ezen poszt tartalmát.
Nem kell színesíteni, nem kell cigányozni és zsidózni, mert ez nem a te dolgod!
Azonban egy sajnálatos, de nem ide tartozó dolog miatt a megjelenést nem tudom sem nyomon követni, sem az esetleges hozzászólásokat átnézni, azokra válaszolni, így cenzúrázni sem tudnék – legalábbis a megjelenés napján, és az azt követő pár napon keresztül. Ezért a hozzászólásod pár napig talán nem fog megjelenni, mert azelőtt, hogy élesedne, látnom kell.
Elnézést a technikai malőrért, de ezen a blogon minden hónapban háromszor jelenik meg poszt, és nem fogok lemondani a pontosságról egy kis probléma miatt!
 
TELJES BEJEGYZÉS »
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0

Tom Bobb bejegyzése 2010. szeptember 10. 8 komment

TORONTO PARKJAI – A „ZÖLD VÁROS”

Címkék: város

Környezeti dolgok
 
Az ember felépítette azokat a helyeket, ahol többedmagával élni, dolgozni, szórakozni tud, és a gondolkodó ember szólt építés közben, hogy legyenek természetes helyek is a beton között – így aztán néhány városban fákat, bokrokat, füvet és „végtelen” mezőket láthatunk (akár Európán belül is). Az előrelátó emberek városai ezek. Olyan embereké, akik tudják, hogy a végtelen rohanás, a munka és a családi boldogság/nyomorúság mellett, a magány seggberúgása tagadása mellett, és a természetbe való „visszatérés” gyarló érzése közelében szükség van zöld területekre.
Érdekes, de sokszor azt hallani, hogy egy-egy városban azért nem tudnak kialakítani elégséges zöld területet, mert régen épült, túlságosan kötött a szerkezete, nem lehet a házak és utcák közé semmiféle füvesítési, parkosítási programmal „betörni” – ezek mind hazugságok. A tehetetlen és korrupt ostobák hazugságai.
 
Tényként könyvelhetjük el, hogy az amerikai városokat már sokkal előrelátóbban építették, mint ahogy az európaiak terveződtek épültek. Rendben van. Nagyobb, szélesebb, hosszabb utcák, és magasabb, tömörebb, szebb épületek, és világosabb, szellősebb városrészek készültek, mert az építészeknek volt bőven „rossz tapasztalata”, miközben bejárták az európai legszebb városokat. Tehették, hogy másként építkeztek – és ez szemet gyönyörködtető, mikor egy-egy amerikai várost látogatsz meg.
 
Toronto mégis kitűnik a többi amerikai város közül, hiszen éveken keresztül a világ egyik olyan címével büszkélkedhetett, amely miatt irigykedett rá a világ több száz hasonló városa: ez volt a legélhetőbb város a földkerekségen.
Aztán történt valami.
 
TELJES BEJEGYZÉS »
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0

Tom Bobb bejegyzése 2010. augusztus 30. 6 komment

ENNI, INNI, ÉLNI

Címkék: étkezés

A választás szabadsága
 
Azt beszélik, sose az alapján ítélkezz, hogy mi mennyibe kerül, mikor egy idegen ország földjére vet a sors, hogy miféle árakat látsz a termékek mellett/alatt/fölött, hanem nézd meg, mennyit is lehet keresni a környéken egy igen kellemes munkahelyen (mennyi a minimálbér), és csak ezt követően vonj le következtetéseket!
Azt hiszem, azon emberek, akik ezt mondogatják, általában használják az agyukat.
 
A magyar embernek minden, mindenhol és mindig drága. Még fel kell nőnie egy olyan „modern” generációnak, aki már rögtön érti és érzi, ha elhagyja az országhatárt, hogy most nem a nemzeti valutánkban kell számolni, nem átszámítani, folyamatosan szorozgatni kell, miközben ácsorogsz a kiválasztott, megkívánt termék mellett, hanem az ottani nemzet pénzében kell mérlegelned. És igen, megsúgom az őrültebbeknek: ez így helyes! Mert hiába kezdesz szorozgatni, hiába fogod eldönteni, hogy neked ez is drága, meg az is drága – enned bizony kell, muszáj, úgyhogy ne is játszd meg a zsörtölődő magyart!
Felesleges.
Választhatsz, hiszen a választás szabadsága a kezedben van. Felnőtt ember vagy.
Választhatsz: éhen halsz, koplalsz, vagy jól érzed magad (veled együtt a gyomrod).
 
TELJES BEJEGYZÉS »
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0

Tom Bobb bejegyzése 2010. augusztus 20. Szólj hozzá!

ÉRDEKESSÉGEK TORONTÓBAN #1

Címkék: város emberek

Bevezető – pár szó a posztról
 
Még valamikor a blog indulásánál eldöntöttem, hogy szép lassan összegyűjtöm azokat a kisebb-nagyobb érdekességeket, melyekről hosszasan nem lehet értekezni, mert csak pár mondatot „érnek”, viszont egyben olvasva bőven kitesznek egy kellemes összefoglalót. Ennek láthatod most az első részét (mert bizony többet is tervezek).
Nem kimondottan Toronto „érdeme”, hogy ezek az érdekességek léteznek – többségét szinte bárhol az országban láthatod, érezheted és tapasztalhatod. A kérdés az: egyáltalán látod ezeket, vagy süketen és vakon haladsz el mellettük – és „régikanadaiként” csak most fogsz a homlokodra csapni, turistaként pedig megnyerő mosollyal keresed meg ezeket, hogy lásd és átérezd őket?
 
Azt mondom, minden országnak, az országot lakó embereknek, az államvezetésnek, egy-egy városnak, területnek, központnak lehetnek számodra furcsa, vagy éppen követendő példát állító érdekességei – és most lássuk, Toronto mit tud ebben a témában felmutatni nekünk!
 
TELJES BEJEGYZÉS »
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0

Tom Bobb bejegyzése 2010. augusztus 10. 1 komment

LAKÁSOK ÉS SZOBÁK

Címkék: város

Alaphelyzet
 
Előfordulhat, hogy turistaként van hová jönnöd, várnak rád a reptéren, és kényelmesen fogod a csomagjaidat elszállítani, kényelmesen fogsz utazni, nyugodtan gondolsz a holnapra, mikor majd megmászod a CN Tower-t, és azt kiáltod a világ felé, hogy mukk.
Normális esetben azonban nem fognak rád várni, hiszen idegen vagy ebben a városban, aki épp olyan „elveszett”, mint minden turista a kezdet kezdetén, nem hazai terepen. Attól függően tehát, hogy hosszabb vagy rövidebb időre maradsz csak Torontóban, elsőként motellel próbálkozol.
 
A motelek olcsók, az ifjúsági szállók még olcsóbbak. Ennél lejjebb nincsen. Remek kiindulópont ahhoz, hogy ha hosszabb időt szándékozol itt eltölteni, akkor legyen egy hely, ahol a cuccaid pihennek, míg te felfedezel és keresel egy állandó fészket.
Alaphelyzetben tehát még az elindulásod előtt telefonálsz egy helyi motelbe (az Internet párat ki fog dobni, ha rákeresel), és megtudod, hogy horribilis áron dolgoznak (még így is, hogy olcsók), úgyhogy nagyon gyorsan fogsz találni sokkal olcsóbb szállást.
A pénzed és jövőbeli terveid mondják meg, hogy kiadó lakást, vagy kiadó szobát keresel-e.
 
TELJES BEJEGYZÉS »
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0

Tom Bobb bejegyzése 2010. július 30. 13 komment

EGYENLŐBBEK AZ EGYENLŐK KÖZÖTT

Címkék: emberek

Alapozás
 
Mint mindenhol a világban, Kanadában is három lehetőséged van ahhoz, hogy gazdag legyél. Az egyik út, hogy már eleve gazdag családba születsz, és egész életedben a fenekedet nyalják, míg a másik, hogy addig dolgozol érte, míg fel nem verekszed magad a felső százmillió közé, és itt van a harmadik út is: a törvénytelenség. Ez utóbbival most nem foglalkozunk.
Azt is meg kell állapítanunk, hogy mint mindenhol a világban, úgy Kanadában is vannak eszetlen, hivalkodó gazdagok, és vannak olyanok, akikről meg nem mondanád, hogy minden reggel két-három Tim Horton-muffint is be tudnak csókolni – csak mert telik rá.
 
Azonban arról is érdemes megemlékeznünk, hogy a szót (gazdag) elég nehéz definiálni egy olyan országban, ahol a havi átlagkereset feléből kényelmesen meg tudsz élni. És most nem viccelek.
 
TELJES BEJEGYZÉS »
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0

Tom Bobb bejegyzése 2010. július 20. 1 komment

TOM BOBB: TORONTO KÉPEKBEN #2

Címkék: fotók

Nem minden arany, ami…
 
Azt mondom, az ember mindig, minden esetben próbálja meg ott jól érezni magát, ahol éppen tartózkodik, él. Mert szükséges ez a kis plusz az életben, hogy általában ne negatívan, romboló hatásnak éljük meg, ha éppen egy kicsit lefelé csúszunk valami előre nem látható lejtőn.
Mindenkivel előfordul, hogy pár órán, napon, esetleg héten keresztül valahogy nem jön össze, az egész élete egy romokban heverő akármi – és ilyenkor mindenképpen jól jön, ha gyökeres, már-már radikális változást eszközöl, hiszen ezzel kimozdíthatja önmagát ebből a fertőből.
 
Lényeges, hogy igyekezz gyökeresen megváltoztatni az életedet – kerül, amibe kerül! Azonban sose feledd el, hogy nem minden arany, ami fénylik, és nem feltétlenül az a helyes irány, amit az adott pillanatban jónak látsz! Ezzel azt akarom mondani, hogy ne mássz hegyet gyakorlat nélkül, ne ülj kerékpárra, ha még csak fényképen láttál, és ne vágj bele „huszonkilométeres” túrákba, ha előtte már az is nehezedre esett, hogy legyalogolj két villamosmegállónyi hosszt a Körúton!
 
TELJES BEJEGYZÉS »
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0

Tom Bobb bejegyzése 2010. július 10. Szólj hozzá!

TORONTO SZIGETEI

Címkék: város

Legendák és a valóság
 
Hidd el, hogy az elején még te beleeshetsz abba a hibába, amibe jómagam, vagyis a hatalmas Ontario-tavat látva boldogan jajdulsz fel, hogy milyen csodálatos ez a tenger - aztán a kedvesed majd kijavít: ez „csak” egy nagyobb tó!
Igen, az európai szem megszokta, hogy a magas felhőkarcolókkal épült modern amerikai városok (többségében) óceánok partján terülnek el, olyan végeláthatatlan víztömeg mellett, ami egyszerre segíti elő a frenetikus látványt, illetve a mesebeli tükröződést a vízszintes felületen (mind éjjel, mind nappal). Tény, hogy egy olyan báros, ami pölö éjszaka nem csak a maga nemében Pazar látvány, hanem „ráfeszül” az előtte békésen hullámzó vízre is, képmásával kedveskedve nekünk, rengeteg turistát és hobbifotóst vonz.
Toronto világváros, hatalmas felhőkarcolói és csodaszép panorámája van, illetve „nyaldossa” mind a partjait, mind az egóját egy végtelenbe szökő víztömeg, és a Hold (meg a vízfelület területe) miatt itt is érvényesült az apály-dagály viszony, és időnként erős, tarajos hullámok érnek partot. A tudatlan szemnek tehát ez egy tengerparti hely, és nehéz felfogni, hogy valójában persze nem az.
 
A legendák szerint a várossal szemben elhelyezkedő földnyelven annak idején ugyanúgy házakat és templomokat, üzleteket és szórakozóhelyeket építettek, mint a környéken szinte mindenhol. Az élet remekül folyt, Toronto folyamatosan terjeszkedett, az emberek kedvelték ezt a helyet, hiszen rövid lovaglás, gyaloglás után bárki „átérhetett” a kis öböl másik oldalára, a szárazföldre.
Egészen 1858. április 14-éig.
Azon a napon nagy vihar kerekedett, és örökre elvágta a földnyelvet (a mai szigeteket) a város, a kontinens többi részétől. Attól a napról kezdve az a keskeny földnyelv, ahol előtte kényelmesen át lehetett haladni, megszűnt. (Feltételezhető, hogy mindössze egy gyenge, keskeny, erősebb fák, bokrok, egyéb növények nélküli homokpad volt ez, melyet a háborgó tó gond nélkül nyelt el, szállított szerteszét.)
 
TELJES BEJEGYZÉS »
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0

Tom Bobb bejegyzése 2010. június 30. 12 komment

HA FIZETTÉL, UTAZHATSZ

Címkék: közlekedés

Alapok
 
Minden bizonnyal egyfajta beteges világjelenség ez (hiszen globalizáció van, vagy mifene), hogy az emberek egy kisebb csoportja (fajra, nemre, vallásra való célzások nélkül) szeret ingyen kapni ezt-azt – általában kárpótlást segélyt szolgáltatást.
A tömegközlekedésben ezeket az egyéneket úgy nevezik, hogy rohadt lógósok, vagy éppen úgy, hogy „szegény, ártatlan hajléktalanok”, de a tény mindenképpen tény marad: ezek ellen védekezni kell. Kötelező. (Az megint más kérdés, hogy a köznyelv elég széles körben ismeri ezeket a Föld minden polgárát sanyargató, undorító egyéneket, és igyekszik gyorsan megszabadulni tőlük.)(De most nem fogunk elkanyarodni.)
 
A miértre általában az a válasz, hogy a szolgáltatások használatba vételéért fizetni kell. Valahogy így működnek a dolgok – civilizáltabb országokban. Azonban azzal is tisztában vagyunk, hogy az „élelmesebb” emberek errefelé is megpróbálkoznak a „blicceléssel”.
Ilyen a világ.
Van tehát a szolgáltató, aki nyújt valamit, és az utazó, aki lógni próbál. Örök harc ez, melyet itt Torontóban sikeresen megoldottak. Majdnem sikeresen.
 
TELJES BEJEGYZÉS »
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0

· 1 trackback

Tom Bobb bejegyzése 2010. június 20. Szólj hozzá!

BOTANIKA EGY VILÁGVÁROS KÖZEPÉN

Címkék: város

Meglepetés a beton mellett
 
Annyira érdekes és a magyar (vagy inkább: egyes nemzetközi)(többnyire kelet-európai) szemnek meglepő a dolog, hogy bizony több hétbe telik, mire elfogadod, hogy ez a város nem barna, nem fekete, nem is füstös/szmogos, nem szűk, és legfőképpen: nem élhetetlen. Ez a város, Toronto zöld!
Nagyon zöld.
Természetes, hogy a magam módján eleinte én is „harcoltam” ellene, és váltig állítottam, hogy bizony Budapesten is vannak remekbe szabott zöld helyek, és nyugodt szívvel mertem volna vitába szállni bármelyik kanadai „őslakossal”, azonban rájöttem, hogy a Népliget, a Margitsziget, a Városliget vagy a Normafa bizony kevés ide. Sajnos.
 
A legnagyobb meglepetés persze nem állami szinten vár rád, hanem sokkal természetesebb, már-már „humánusabb” fokozaton – ebben a városban az emberek szeretik a zöldet, igénylik is a zöldet, és tesznek is érte. Nem is keveset. Hiszen reggel, délben, este gondozzák a füvet, azt a rengeteg virágot, mellyel körbeveszik a házakat, a kerteket, lakóházakat, és a bokrokat, a fákat, a sövényeket, az útszéli vadfüvet – mindent.
Történt pedig, hogy egy kiadós eső után (olyan esőt képzelj el, amelyiknél percek alatt tócsák és vízátfolyások keletkeztek, hatalmas „tavak” a kisebb-nagyobb süllyedésekben úton, járdákon) azt vettem észre, hogy hirtelen minden kertes háznál mozgolódás támadt. A semmiből bukkant elő a nagymama, aki elkezdett foglalkozni a virágokkal, amott pedig egy idősebb úr, aki motoszkált a fűben valamit (nem tudom, mit kutatott, szedett össze onnan) – mindenki „élni kezdett”, mintha ez lenne az egyik legtermészetesebb dolog a világon, hogy ekkora méretű és aktivitású égszakadást követően egy percen belül kinn teremjünk, és hadd szóljon a munka!
Érdekes.
 
TELJES BEJEGYZÉS »
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0

Tom Bobb bejegyzése 2010. június 10. 7 komment

KERÉKPÁRRAL TORONTÓBAN

Címkék: közlekedés

Némi kis magánügy
 
Vannak bizonyos furcsa döntéskényszerek az életben. Az első böfi, az első vagány pelenka, aztán az első kényelmes rugdalózó, később nadrág, zokni, kedvenc póló, és az első háromkerekű, piros (vagy kék)(vagy seszínű, kissé cuclista) gépszörny, a bicikli. Magyarosabban, szebben: a kerékpár. Az ember általában fejlődik, és szeretne mindenből jobbat, szebbet, néha drágábbat, esetleg jó nevűt, megfizethetőt.
Magánügy.
 
Mialatt Budapesten éltem, szerettem volna kerékpározni, de hiába kerestem a lehetőséget, nem találtam. A város hihetetlenül zsúfolt, nagyon nagy erős a szmog, nincsenek megfelelően védett kerékpáros utak, és a KRESZ is inkább ellene, mint mellette van a kerekezésnek.
Ostoba sem vagyok, és halott (sérült)(nyomorék) sem akarok lenni, döntöttem, ezért mindenhová metróval, busszal, villamossal jártam, vagy időnként gyalog. Gépkocsim nem volt, bicajt pedig eszem ágában sem volt vásárolni. Ahhoz megfelelő minőséget kellett volna látnom, tapasztalnom (és most nem az anyag minőségére utaltam).
Pedig nagyon szerettem volna én is érezni a „szabadság” érzését.
 
Aztán megérkeztünk Torontóba, és meglepő dolgokra figyeltem fel.
 
TELJES BEJEGYZÉS »
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0

· 1 trackback

Tom Bobb bejegyzése 2010. május 30. 11 komment

TOM BOBB: TORONTO KÉPEKBEN #1

Címkék: fotók

Európai szemmel
 
Valahol természetes, hogy egy Európában született és az európai „értékrendben” hosszasan élő ember számára igenis másképpen néz ki egy tengerentúli, szépen, magyarosan: az óceán másik felén elterülő világ.
Olyan ez, mint a börtönökben a rács; a rab szerint az van bezárva, aki a túloldalán tartózkodik, ám az őr szerint a rab. Nem mondhatjuk, hogy az óceánon túl egy másik világ terül el (főként a rengeteg amerikai film és sorozat hatására)(hiszen ismerősnek kell tűnnie ennek a világnak), mert ők az óceán túlfelén hajlamosak azt mondogatni, hogy szerintük terül el egy másik, idegen világ a nagy víz másik oldalán.
Minden nézőpont kérdése.
 
Tény, hogy európai szemmel az első döbbenet igazi döbbenet. Ott állsz magadban egy hatalmas város emberekkel, járművekkel, szagokkal és színekkel zsúfolt utcájában, és egyszerűen nem fogod fel, hogy ez itt körülötted a valóság. Az ő valóságuk.
Ez itt Amerika. (Na, jó: Kanada.)
 
TELJES BEJEGYZÉS »
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0

Tom Bobb bejegyzése 2010. május 20. Szólj hozzá!

LAKÓHÁZAK TORONTÓBAN

Címkék: város

Magasabbra! Magasabbra!
 
Régebben persze nem így volt. Toronto nem hasonlított ennyire New Yorkra, nem volt benne ennyi felhőkarcoló – merem állítani, hogy „normális” városnak nézett ki, amelyik egy akkora tó partján áll, hogy néha ezt hajlamos vagy elfelejteni, és azt hiszed: ez itt az óceán.
Az Ontario-tó felől folyamatosan be-berepülnek a sirályok a városba, és meglepő, de sokszor egész messzire – többször is találkozhatsz velük akár 10-12 kilométerre is a víztől. Csapatostul, hangosan repkednek, hangjuk egyszerre érdekes és borzasztó; mondhatjuk, hogy ők a galambok helyi megfelelői (tőlük függetlenül azért vannak galambok bőven, bár nem akkora csapatokban, mint Budapesten, Magyarországon).
 
Ezek a sirályok (csak azért, hogy összekössem valahogy a dolgokat, és rátérjek végre a lényegre) azt láthatják, hogy a tóparton iszonyatos magas, felhőket karcolgató toronyházak épültek, olyan hihetetlen, rendezett, megtervezett egységgel, amilyet még ember nem látott. Aztán, ahogy az úton haladnak tovább, a sirályok azt is láthatják, hogy egyre alacsonyabbak lesznek az épületek, egyre nagyobbak a terek, egyre több a már amúgy is sok zöld felület – és elkezdődnek a furcsa, Torontóra jellemző kertvárosi részek.
Felváltva látjuk ezeket. Meséltem már róla, hogy építészeti szemmel nézve hihetetlenül érdekes a város, hiszen a hatalmas toronyházak tövében/mellett nevetve elférnek a kertes családi házak, ahol bizony kerekeken guruló kertisütő, árnyékot adó fák, fűtenger és bokrok találhatók.
Az a kellemes ebben a városban, hogy ha jó környéken sikerül egy elfogadható méretű telket és egy házat vásárolnod benne, és reggelente madárcsicsergésre ébredsz, illetve a friss levegő és a virágok illatára, ha azt látod, hogy kertedben mókusok ugrándoznak, illetve amott a sarokban egy vadnyúl rágcsálja a füvedet, akkor képes vagy azt hinni, hogy valami történt veled, és egészen máshol ébredtél, mint az emberek szoktak volt.
Ilyen nincs, mondhatnád – és mégis van!
 
TELJES BEJEGYZÉS »
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0

Tom Bobb bejegyzése 2010. május 10. Szólj hozzá!

NO FRILLS ÉS A TÖBBIEK

Címkék: étkezés

Ha egyszer finomabb…
 
Mint minden nagyvárosban, úgy Torontóban is ott vannak a „multik”, akik szeretnék, hogy az itt élő emberek szinte minden pénzüket nekik adják, az ő termékeikre áldozzák. Ez természetes – nem is emelünk szót ellene. Tegyék!
Azonban az európai ember számára valahogy „elveszik a talaj”, mikor szembesül vele, hogy csak az áruk egy kisebb szegletét/részét ismeri fel, mert ezen a földrészen bizony ott van a gyártó, de a terméke egészen más, mint otthon. Ez legtöbbször érdekes szemöldökráncolásra jogosít fel; a fene érti, miért van ez, miféle termékkutatás előzte meg a dolgot, mindenesetre sokszor fogsz azzal szembesülni, hogy itt nincsenek meg az általad ismert (és keresett) termékek, és ha van is valami hasonló, akkor más íze van a dolgoknak.
Ezek tények.
 
Ha alapvető élelmiszerrel kezded az ittlétedet, mint például a kenyér, a felvágott, esetleg a vaj (margarin – mert olcsóbb), a tej vagy a kakaós tej, akkor rögtön az elején észre fogod venni, hogy valami másként van. Eszed a cuccot, rágod és lenyeled, és közben nem érted. Talán csak azután jössz rá, mikor befejezted.
Finomabb volt.
Nem, nem másabb – finomabb!
Ha egyszer ez az árucikk itt finomabb, mint az otthoni, akkor valaki hazudik. Hidd el: azzal fogsz majd szembesülni, hogy másodszor és harmadszor is rágod és ízleled az üres kenyeret, vagy a felvágottat, iszod a zacskós tejet, és be kell ismerned majd, hogy egészen élvezhető, kellemes ízük van!
 
TELJES BEJEGYZÉS »
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0

Tom Bobb bejegyzése 2010. április 30. 6 komment

TÖMEGKÖZLEKEDÉSI ALAPOK

Címkék: közlekedés

Fejlődéstan és a nagy számok törvénye
 
Toronto régebben az irokéz indiánok területe volt, és még a város nevének a jelentése is irokéz nyelven a legérthetőbb: „a hely, ahol a fák a vízben állnak”. Ez arra utal, hogy régebben a srácok facölöpöket vertek a tóba, hogy könnyebben halászhassanak.
Előbb a franciák találtak rá erre a csodálatos helyre, később az amerikaiak, még később pedig a világ minden részéről errefelé özönlő emigránsok. Nem véletlen az összehasonlítás Toronto és New York között – hiszen nem csak felhőkarcolóiban „mérhetik össze tudásukat”, hanem abban is, hogy mindkettő város egyedülálló a maga nemében, hiszen az országába zúduló legnagyobb számú menekültet fogadja (be).
 
A múlt század elején még mindössze 240 ezer ember lakott ezen a helyen, de 1950-ben már több mint egymillió, és 1970-re már több mint kétmillió. Aztán jött az új évezred a maga 2 és fél milliós lélekszámával (ami elővárosokkal együtt már közel ötmillió volt), és a jelen, amikor köbö 6 millió ember lakik errefelé.
Ahogy nőtt a lakosság, úgy kellett egyre profibb és profibb módon kiszolgálni. Mert ugyan ez a földrész arról híres, hogy még a klozetra is kocsival járnak az emberek, azért higgyük el, hogy ez csak mese! (Állítólag a kerítések sem kolbászból vannak.)
Szükség volt tehát tömegközlekedésre.
Addig, amíg csak pár lovasszekér szeli át a főbb utcákat, és pár centért meg lehet simogatni a jószágok füle tövét, nem beszélhetünk valódi tömegközlekedésről, ámde az 1861-ben elkezdett villamossín építések és az 1954-es metróalagutak kialakítása jelentős fejlődést hoztak. (Maga a torontói közlekedési vállalat, a TTC is 1954-ben alakult.)
 
TELJES BEJEGYZÉS »
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0

Tom Bobb bejegyzése 2010. április 20. 2 komment

A KANADAI ÁLOM

Címkék: emberek

Érdekes hasonlat
 
Valahol az első benyomásaid alatt felfigyelsz erre. Nyugodtan félreteheted azt, hogy nem vagy te rasszista, téged nem érdekelnek a különbségek, kedveled az arabokat, a négereket, semmi bajod a sárgákkal – mégis észreveszed.
Kanada pár évtizede nem ugyanaz az ország, amit külsőleg sugallni szeretne.
Pontosan nem tudni, hol történt a törés, melyik az az időpont, mikortól számíthatjuk ezt az új és teljesen más irányba rohanó időszámítást errefelé, de tény, hogy Kanada teljesen megváltozott – és nem az előnyére.
 
Hihetetlen jöttment tömegek lepik el ezt a befogadó országot. Olyan az egész, mint valami nem fájó, nem elviselhetetlen, de élő, létező és elpusztíthatatlan vírus, egy betegség (és ebben tényleg nincsen rasszizmus); előbb csak ketten, majd négyen és nyolcan, aztán negyvenen, később ezren és tízezren, és még később százezren és milliónyian lettek a bevándorlók. És ezek mind-mind élni szeretnék a „kanadai álmot”, amit bölcs utazóktól vagy a tévéből ismernek.
Persze, ezzel nincs is semmi baj.
A kanadai álom definíciója valahol ott keresendő, hogy van egy jól fizető állásod, ehhez minden családtagnak egy-egy vadonatúj autója, ehhez egy olyan kertvárosi ház, amely minimum három szintes (a pincerésszel együtt)(és most arra gondolj, hogy Kanadában a pincerész beépített, külön szobákkal és mellékhelységekkel, konyhával felszerelt egység), és reggel 9-re jársz dolgozni, de este 7-kor már röhögve otthon vagy, és a hétvégéid szabadok.
Kihagytam valamit?
 
TELJES BEJEGYZÉS »
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0

Tom Bobb bejegyzése 2010. április 10. 3 komment

TORONTO – AZ ELSŐ BENYOMÁSOK

Címkék: város

Bevezető – a városba menet
 
A kontinensen mindössze két olyan város létezik, ahol ennyire „amerikaiak” lennének, ennyire szépnek, a szemnek összhangban lévőnek látszódnának a felhőkarcolók, és a második (New York után) Toronto. Éppen ezért rengeteg amerikai, New Yorkban játszódó filmet forgatnak ebben a városban, javarészt anyagi megfontolások miatt. És tegyük hozzá: ez itt nem holmi szmogos, élhetetlen város.
Toronto a világ egyik legélhetőbb városa.
 
Ha Európából érkezel, az első, ami érdekes lesz számodra, hogy a repülőtérről a városba vezető úton végig úgy érzed, mintha valami szakadt, még beépítésre váró külvárosban robogna veled a taxi. Látsz egy magas, legalább 20 emeletes épületet amott a pusztában állni, és látod, hogy jó hosszú vaskerítés veszi körbe, mintha lezárt terület lenne, majd azt is észreveszed, hogy elég szépen nő arrafelé a gaz, és sok a felhalmozott akármi.
Egy toronyház rendezetlen kültérrel. Mi ez?
A beépítésre váró külváros maga a város. Ez nem vicc. Mert a mi, magyaros, (általában) szép és vaskos, egymás mellett álló házakhoz szokott „városi szemünk” azt várná, hogy egy Budapestnél azért legalább háromszor népesebb és a vele összekapcsolódó területekkel legalább hatszor vagy hétszer nagyobb város egységes képet mutasson – és tévedünk.
 
TELJES BEJEGYZÉS »
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0

süti beállítások módosítása