Gyűjtőhely
Toronto városa, és úgy általában véve Ontario déli, délkeleti része a világ egyik legnagyobb és talán leginkább ismert multikulti gyűjtőhelye. Szögezzük le már most az elején, hogy ezzel a poszttal nem akarok semmiféle politikai/társadalomtudományi/földrajzi/vallási/mittudomén témával foglalkozni, mindössze elmesélem, mi a valóság, ha körbenézel a városban. Az esetleges hozzászólásokban köszönöm, de nem kérek semmiféle különösebb kioktatást!
Toronto városa lényegesen nagyobb gyűjtőhely, mint London, Párizs, Amszterdam, hiszen ebbe a körzetbe évente sereglenek száz- és százezrek a világ minden részéről, méghozzá úgy, hogy legtöbbször maradnak is. Itt nem csak afrikai, ázsiai bevándorlókkal, hanem európaiakkal, dél-amerikaiakkal és „kisázsiakkal” is bőven találkozhatsz (Európába inkább csak afrikaiak és ázsiaiak érkeznek), mert ez az egyik legnagyobb befogadója és elosztója az országnak.
Érdekes, hogy a francia nyelvet egyébként jól beszélő afrikaiak jelentős része inkább választja Torontót, mintsem a francia nyelven jobban kommunikáló Montrealt vagy Ottawát – ennek persze oka van, amit később le is merek írni.
Most tehát nézzük meg, miféle érdekességek, fajok, rasszok, népcsoportok várnak rád, mikor a városba érkezel! Rövid utazást teszünk a valóság talaján.
A fehér ember
Régebben felröppent a legenda, miszerint „látható kisebbség” kezd kialakulni Kanadában – az újság (torontói napilap), amelyik a cikket megjelentette, természetesen politikailag korrekt akart maradni (ami az én véleményem szerint egyenlő a bevallott hazugságokkal), így nem írta meg, pontosan melyik kisebbség lesz az a kisebbség. Pedig könnyű dolgod van: csak körbe kell nézned. A metrón, a buszon, az utcákon.
A fehér ember kisebbségbe szorult.
Hiába hisszük azt, hogy mi vagyunk a világ leginkább civilizált faja (színe), sajnos a fehér ember, amelyik Kanadában, a nagyobb városokban éldegél legtöbbször aljas, mocskos és számító. Ezt ne feledd, ha Torontóba érkezel! Mosolyognak rád és éreztetik, hogy „velük vagy”, de közben érdemi segítséget, útmutatást nem fogsz tőlük kapni. Legtöbbször csak a pénzed kell nekik – sajnálatos. Természetesen rengeteg kivétel lehet (volt módomban párat megismerni), de valamiért egyre természetesebb, hogy már a világban is kisebbség lettünk, hiszen nem vagyunk összetartóak és következetesek.
A fehér ember folyamatosan szajkózza, hogy az ő élete rossz, az állam semmibe veszi, szinte már éhezik/szomjazik, majd’ meghal – miközben fotóalbumában többszöri amerikai körutazások és karibi tengeri fényképek vannak, összeurópai látogatások drága éttermekkel és helyekkel. A fehér ember (idekinn) hazug ember. Ha kérdez valamit, ne higgy neki!
A fehér ember szereti kinyilvánítani, hogy civilizált, miközben valamiért lassanként elveszti ezt az „előnyét” itt a városban, és lesüllyed a többiek, a jöttment bevándorlók szintjére. Látni fogod, talán a saját bőrödön érezni. Néha ha segítségre szorulsz, jobban jársz, ha megkérded/megkéred valamelyik másik rassz képviselőjét.
A fekete ember
Négerek legalább akkora számban élnek Torontóban, mint pölö New York-ban vagy egyéb több milliós amerikai városokban. Kedvelik az itteni életet, mert az év nagyobb részében kellemes a klíma és Torontóban nagyon jó a szociális ellátás. Aki nem szeret dolgozni, az szépen eléldegél valami kisebb patkánytanyán szükséglakásban, esetleg a haverjaival együtt egy nagyobb lakást bérelve. Pont annyi segélyt kapnak, amennyiből egy viszonylag kényelmes életvitelt lehet élni – és nem fogom leírni, hogy ez mellett lehet kábítószerrel, lopott telefonokkal, műszaki cikkekkel és aranyakkal üzletelni. (Szemétség lenne leírni.)
Természetesen szeretnének kitűnni a tömegből, ezért folyamatosan hangoskodnak, dobálóznak, morgolódnak, dübörögnek, és úgy öltözködnek, hogy mindenképp elüssenek a többitől. Sajnos, mindezt nem jó értelemben teszik. (Ha láttál már nem a segge aljáig, hanem a combja közepéig letolt nadrágban menetelő néger bandát, szinte mindent láttál, amit az emberiség jövőjéről tudni kell.)
Már többször előfordult, hogy a bolt pénztáránál hangosan és undorító módon viselkedtek akár a saját fajtársaikkal is. Rengeteg néger azt gondolja magáról, hogy amiért bekerült a fehér emberek által alkotott közegbe (városokba, ahol autók vannak, tömegközlekedés, szemetes, lehúzható WC – sorolhatnám), máris civilizált lesz és természetes, hogy megteremtődnek a jogai. Azonban sok dolgot kéne még megtanulnia, megszoknia ahhoz, hogy valódi ember lehessen – de tanulni nem hajlandó. Tudom, nagyon erős az áthallás a mai magyar valósággal (a cigányokra gondolok), de ez itt mégis más. Miközben a magyarországi cigányok évszázadok óta ott élnek a civilizációban, melyet a magyar ember teremtett meg számukra, és ez mellett élik sajátosan ocsmány életüket, addig a négerek szinte napi szinten sereglenek ide be messzi földekről, sokszor az óceán másik oldaláról, méghozzá úgy, hogy sokszor az ajtókilincsre (annak működésére) is rácsodálkoznak.
(Az egyik legutóbbi „rémtörténet”. Szomáliai menekültek érkeztek Kanadába egy hajón, ahol a kapitány fejenként 20 ezer dollárt kért az utazásért. Mikor aztán a tárgyalásra került a sor, bizony a bevándorlási bíró az összes szomáliainak megengedte a letelepedést, mert ha csak egyet is visszautasít a hajóról [hivatkozva arra, hogy nem igazi menekült – mondjuk, a srác nem tudja ezt bebizonyítani], akkor a többiek a hihetetlenül erős, több tízezres torontói szomáliai közösség segítségével rögtön rasszizmust kiabálnának. Az már fel sem merült senkiben, hogy ha egy szerencsétlen szomáliai parasztnak van 20 ezer dollárja, akkor miért nem otthon kezdett valami vállalkozásba, miért nem ott éli az életét [ebből a pénzből elég sokáig futja arrafelé], esetleg miért nem Afrika egyéb részein próbálkozik ezzel az ottani szinten magas pénzösszeggel. Most gondold át egy kicsit: neked van 20 ezer dollárod?)
A fekete ember (a néger – a spanyol „negro” szóból eredeztetve) szeret ingyenélni és henyélni – aki azt hazudja, hogy ez nincs a vérében, az ostoba. Ugyanúgy, ahogy Magyarországon nem látsz cigányokat a reggeli villamosokon és buszokon (amik dolgozni viszik az embereket), Torontóban sem fogod látni, hogy reggelente tömve lennének „más színekkel” a közlekedési járművek. Akkor, de csak is a reggeli órákban a TTC „kifehéredik”.
A szürke ember
Azok a fajta fehér emberek, akik nem Európában születtek – ez csak az én meglátásom. Pontosan úgy néznek ki, mint a fehér ember, azonban ha sokat tartózkodsz közöttük, egy idő után már messziről felismered őket. Leginkább a Közel-Kelet országaiból érkeznek ilyenek (irániak, szíriai és jordániai, időnként török emberkék), de a dél-amerikai népek egy kisebb hányada is ezzel a színnel olvad bele a torontói multikultiba.
Legnagyobb ismertetőjelük az arrogancia. Valamiért azt gondolják, övék a világ. A neveltetésük lehet ilyen, annak szemmel látható hiánya – nincs neveltetésük. Meg merem kockáztatni, hogy bár külsejükben hozzád hasonlóak és gond nélkül képesek elvegyülni a fehér emberek között, de mind gondolkodásmódjukban, mind viselkedésükben teljesen mások, sokszor bénítóan ostobák, és ott a legnagyobb bibi is: megalázóan fennhordják az orrukat. Bármelyikükkel is beszélsz, ők sosem végeznek kétkezi munkát – legtöbbször tanárok, katonák (ott is csak felsőbb vezetők, tehát őrnagyok, ezredesek, vagy tábornokok), mérnökök, orvosok. És hazugok.
Érdemük az, hogy legalább megpróbálnak beolvadni a társadalomba, bár időnként kibukik az a mérhetetlen rasszizmus, amit a többiek, az igazi fehérek, a feketék és sárgák ellen éreznek. Az esetek nagy részében trehányak, környezetük koszos, mocskos – miközben adnak önmagukra, a ruháik, testük tisztaságára.
Mellettük itt vannak a zsidók, akik fehéreknek álcázva magukat talán még a perzsáknál is feljebb hordják az orrukat (és ez most nem kétértelmű mondat volt). A városban egész negyedek állnak a rendelkezésükre – és nem ezek a legszebb részei Torontónak. Bármennyire is szeretnék azt láttatni, hogy ők kifinomultak és okosak, sokszor az ellenkezőjét mutatják, ahogy négerek módjára visítoznak/masíroznak az utcákon, ahogy nemzeti viseletükben feszítenek és megvető pillantásokkal méricskélik a többieket – főleg téged, a „potenciális ellenfelet”.
A dél-amerikai földrészről érkezettek (kolumbiaiak, chileiek) abban térnek el tőlük, hogy fele ennyi arrogancia és rasszizmus sem szorult beléjük. Velük jobban ki lehet jönni, ők értelmesebb és figyelmesebb résztvevői a hétköznapoknak. Arról ismered meg őket, hogy nem öltöznek túl kihívóan (mint a közel-keletiek), barátságosan mosolyognak rád, és ha látják, hogy valami baj van, megkérdik, miben segíthetnek.
A sárga ember
A legérdekesebb rassz. Annyian vannak, mint az oroszok, holott ők csak kínaiak, koreaiak, egyéb ázsiai népek (japánok, burmaiak, fülöp-szigetekiek). Annyira összetartóak, akkora közösségeik vannak, hogy némelyikük soha életében egyetlen szót sem tanul meg angolul – mert nincs rászorulva. El tud dolgozgatni a közösségben, a többiekkel együtt, nincsen terve a jövőre nézve, csak éli az életét.
A kínaiak vannak a legtöbben. Lehet olyan, hogy mikor Toronto utcáit járod, néha komolyan az az érzésed, hogy másik földrészen vagy és a város neve Longgang vagy Shantou (Peking, Shanghai, Hongkong), mert szinte csak sárga embert látsz, a feliratok többnyire érthetetlen, olvashatatlan krikszkrakszoknak tűnnek (néha kapsz angol feliratú segítséget, de ez kevés), és egyszerűen nem látod a menekülési útvonalat. Egyébként rettentően segítőkészek, miközben felettébb idegesítő tud lenni, ahogy a maguk mandarin vagy kantoni nyelvjárásukkal kommunikálnak egymás között. A lehető legjobb, amit ilyen karattyolás közben tehetsz, hogy közlöd velük: érted, amit mondanak – ettől leblokkolnak és átváltanak angolra (már amelyik).
Az agymosás viszont, amely az amerikai földrészen zajlik, rájuk hat a legjobban. Volt alkalmam vitatkozni kicsit egy koreaival, aki rasszizmusnak minősítette azt, hogy egy iráni emberre célozva azt mondtam: ő perzsa. Nem értette, hogy a szó, hogy „iráni” inkább sértő a srác származásra nézve, mintsem a hősi és ősi „perzsa” kifejezés – ezzel inkább pozitív színben tűntettem fel az illetőt. Ennek a szerencsétlen, agymosott (beteg) koreainak ez már sokk volt.
A sárgák rettentően műveltek. Tudják, hol van Magyarország és kapásból köpik a főváros nevét – ezen ne lepődj meg! Mint megtudtam, a többségük nem a szárazföldről érkezett, hanem Tajvan szigetéről. Tajvanon 23 millió kínai emberke él, elég jó körülmények között, és abból a pénzből, amit ott összelopkodnak, amivel üzletelnek, idekinn elég szép (500-600 ezres) családi házakat tudnak vásárolni – zsebből. Mellettük a koreaiak rúgnak még labdába, és bár ők mindannyian a déli részről érkeznek (tehát alapból lenne mit a tejbe aprítaniuk), megelégszenek a 300-400 ezres házakkal.
A fülöp-szigeteki nőknek érdekes történetük van. Rengetegen vannak, szinte mindannyian a jól fizető „bébiszitter szakmában” dolgoznak. A történet egyszerű. Elvállalják, hogy a kanadai (fehér) családnál ők lesznek a bébiszitterek, erre a család befizeti a biztonsági összeget (egészségügyi ellátásra), kapnak szállást és remek fizetést – 5 évre előre. Aztán várják a kislányt a repülőtéren, és az meg is érkezik, ám közli a családdal, hogy másként gondolta a dolgot, máshol fog munkát keresni (a munkavállalási engedélyét is a kanadai család kérvényezte és fizette), és lelép. A család meg nem tehet semmit, mert ha megfogják, ha kényszerítik, hogy tegyen eleget a vállalásának, az fenyegetés, rosszabb esetben rasszizmus. Így aztán a fülöp-szigeteki bébiszitterek jelentősen feltornázzák az áraikat, és ez már olyan gondot jelent, amelyre a kormány is felfigyelt. Mert számolatlanul özönlenek az országba, nyelvet nem tanulnak, egymás közt elvannak, vigyáznak az angolul beszélő gyerekre (milyen élete lesz annak?), és ha úgy gondolják, öt éven keresztül azt csinálnak itt, amit csak akarnak.
Őrület.
A barna ember
Igen, ők az indiaiak, korunk számítógépes hősei. Volt alkalmam kétféle típussal megismerkedni – az ősi ellenségekkel. A tamilok évtizedek óta háborúznak Srí Lankán, ezért menekülnek (általában Vancouver felé), a dél-Indiában élő barnák pedig szinte „alkotmányos jogon” érkezhetnek ide, mert valamikor tagjai voltak a Brit Birodalomnak (ahogy Kanada is). Érdekes egy népcsoport. Az egyik felük rettentően barátságos és figyelmes, dolgos és jövőt építő, miközben találkozni fogsz a mi cigányainkat is meghazudtoló életformákkal is. A munkakerülőkkel, a mindenből viccet gyártókkal, a felelőtlenekkel és folyamatosan lejmolókkal.
Aki valóban azért érkezik Torontóba, hogy jobb élete legyen, általában könnyen tehet is érte. Az indiai számítógépes srácok okosak, türelmesek és egész jól el lehet velük beszélgetni, bár az angol nyelvet érdekesen adják elő. Sokszor nem érted, mit mondanak, de legalább összefüggően beszélnek és segítenek, ha értetlenkedsz.
Igaz rájuk, hogy sokszor a kinézetük taszító – de csak nekünk, fehér emberek számára. Ebben a városban megszokott (bár szerintem nem ide való) dolog a szikh barna emberek fején a turbán. A rendőrtől kezdve az orvosokon át a buszsofőrökig minden szikh minden egyes nap turbánt hord, méghozzá különféle rikító színekben, jelezvén, hogy… (valamit jelezvén)
Nem azt mondom, hogy ne hordják a saját környezetükben ezt a dolgot, de (mint azt a következő fejezetben olvashatod) ez itt Kanada, nem „Szikhföld”. Legyek bár rasszistának beállítva, de egy kicsit gondoljunk már bele: a régi magyar betyárok pisztoly és fokos nélkül nem mentek sehová. Ma, ha itt betyárkodni akarok, jogosan használok fegyvereket, csak mert a „vallásom”, szokásaim tárgyai? Dehogyis.
A másik fajta barna ember a rengeteg dél-amerikai, akik a maguk erős, nagy közösségeiben pont úgy élnek, mint a kínaiak. Sokan vannak, legtöbben nem is otthonról érkeznek ide, hanem az USÁ-ból, ahol előtte évekig éltek. Hozzák a kis pénzecskéjüket, itt menekültként jegyeztetik be magukat, aztán elkezdenek nagyvilági életet élni. Nekik is megvannak a maguk hangoskodó, más embereket zavaró szokásaik, melyeket többnyire a saját közösségeikben élnek meg – de azért vigyázni kell vele, hogy ne ilyenek legyenek a szomszédaid!
Civilizációs problémák
Nem az a baj Torontóban (és egész Kanadában)(lassan a világban), hogy a különféle bőrszínű és vallású, szokású, értelmi képességű emberek vándorolnak, keresik a helyüket más földrészeken vagy országokban. Ez természetesen nem probléma. A legnagyobb civilizációs gond itt az, mikor a jöttmentek, akik belépnek az országodba és letelepednek, nem figyelnek oda, hogy itt ők azok, akiknek alkalmazkodniuk kell. Meg kell tanulniuk az adott ország nyelvét, hogy kommunikálni tudjanak (sokan nem teszik meg), meg kell ismerniük a szokásait, hogy azokat magukévá téve egy kicsit beilleszkedjenek (sokan tartózkodnak ettől), tisztelniük kell a befogadó ország akár elfogadhatatlannak vélt másságát, politikai és kulturális irányvonalát (a legtöbb jöttment ezt nem teszi meg).
Torontóban lépten-nyomon tapasztalhatod, hogy a fehér embernek sosincsen igaza. Itt mindig a messziről érkezettnek, a más bőrszínűnek, a másképpen (általában rosszul és a társadalomra veszélyesen) gondolkodóknak van igazuk. Ez egy „természetes” folyamat a világban, melyből sem Kanada, sem ez a város nem maradhatott ki. Sajnos.
A megoldás? Természetesen a nemzeti érdekek védelme lenne. Aki a te országodba érkezik, az tartsa meg szokásait, vallását, ünnepeit, ám azt ne vigye ki az utcára, azzal ne kérkedjen és arra hivatkozva ne kapjon előjogokat! Ő érkezett a te szokásaid, vallásod és ünnepeid által létrehozott országodba, neki kell hozzád alkalmazkodnia. Az nem elnyomás, mikor megköveteled, hogy ha itt akarnak veled élni, a te törvényeid szerint, a te iránymutatásod alapján éljenek.
Abban a pillanatban, hogy ezt egy befogadó ország felismeri (elismeri), egy olyan haladás útjára léphet, mellyel évekkel, akár évtizedekkel előzheti meg a többi jöttment bevándorló alatt sínylődő országot.
Nem állíthatom (nem szabad), hogy a fentebb vázolt rasszok minden egyes tagja ugyanazt az életvitelt éli. Vannak kivételek. Láttam már normálisan viselkedő, nem kapzsi zsidót a városban és tanulni akaró, jövőért élő barnát, ahogy becsületesnek látszó magyar cigányt is. Vannak olyan kivételek, melyek erősíthetik a szabályt: nem vagyunk egyformák. Azonban a fentebb vázolt kijelentésem akkor is él: ez itt nem a te országod, nem másoké – Kanada a kanadaiaké. Ahhoz, hogy elfogadjanak, hogy rád foghassák, hogy beilleszkedtél, neked kell kanadaivá válnod, neked kell alkalmazkodnod. És ez tényleg igaz a Föld bármely részére.
Toronto (Kanada) jelen pillanatban lejtmenetben van, és ezt mind itt élőként, mind átutazóként meg fogod élni, ha körültekintő vagy. Nem tehetsz semmit ellene. Senki sem tehet.
Ez nem politikai témájú cikk, holott erősen annak tűnhet. Nem viselek el semmiféle rasszista hozzászólást, nem osztom az „idegenek kifelé!” szólamokat, nem kedvelem a táborokról, morcos őrökről és őrkutyákról szóló ostobák szövegeit. Mint azt az elején is említettem, ezzel a cikkel ugyanúgy bemutatom egy szeletét a városnak – ezt tartsd tiszteletben!
Köszönöm.
FÉNYKÉPALBUM A MAI POSZTHOZ
Bár régebben megfogadtam, hogy pár fotót sosem osztok meg veled, most megszegem ezt a magamnak tett fogadalmat. Íme, amint a magyar cigányok lerohanják a hintákat! Igen, azok ott 90-100 kilós potrohosok meg a kisegítő banda.
Közelebbről. Hangja nincs a képnek, azt gondold hozzá!
Fekete és fehér. A hattyú és a…
Színes bőrű.
A hagyomány és a technika érdekes ötvözete.
Ezt viszont tiszteltem ebben a srí lankai srácban – ha neki ez a nemzeti viselete, akkor felveszi és megmutatja a többieknek! Egyébként nagyon értelmes, segítőkész ember van a fotón.
Közel a legtöbb segítséget azoktól a dél-amerikai menekültektől kapod, akik bár érdekesen élnek itt, olyan mobiltelefonjuk van, amiről te csak álmodozol (akár rögtön kettő, mint a képen), kocsival közlekednek és szinte kéz kézzel szórják a pénzt, mégis emberbarátok és nem játsszák meg magukat.
A koreaiak tényleg érdekes népcsoport Torontóban.
A legtöbb „szegények” (értsd: négerek és munkát kerülő egyéb népek) által összehordott selejt, amiből sokat láthatsz a bérházak közelében. Érdekes, hogy ugyanez a szeméthegy nem látható más környékeken. Sem a fehérek, sem a sárgák környékén, pedig náluk is mennek tönkre mind bútorok, mind műszaki cikkek.
Piknik. Cigányosan – és megint nincs hangja a felvételnek. Ha azt hozzágondolod, máris érted, miért gyűlölnek bennünket Kanadában – nem csak a kanadaiak. A magyaroknak (a cigányoknak) itt „nevük” van.
HOZZÁSZÓLÁSOK