Tények
Annak idején, még a múlt század ’50-es éveiben ezrével (sőt: tízezrével) érkeztek Kanadába a magyar menekültek. Őket aztán kevesebben, de még így is tömegesen követték újabb emberek a ’60-as években, aztán egy viszonylag nyugodt 10-20 évet követően (amikor mindössze pár száz disszidensünk volt), a ’90-es években újabb hullámban érkeztek a sokszor csak anyagi előnyöket néző semmirekellők, házasságszédelgők, férj- és feleségvadász jöttmentek, hogy aztán a 2000-es évek után egészen másfajta nézettel, immáron munka és kötelezettségek elől menekülő sok-sok érdekes ember (magyarok?) lepje el az országot. Mivel nem óhajtok politikai vonatkozásokba bocsátkozni e blogon, maradjunk annyiban: itt vannak.
Azt beszélik, Toronto és környékén (ahol egyébként is a kanadai lakosság közel 1/3-ad része éldegél) olyan 100-150 ezer magyar születésű, magyar anyanyelvű embert találhatsz. Mások azt mondják, ez a szám akár 300 ezer is lehet – senki sem tudja a pontos adatokat. Ha hegyezed a füledet, a parkokban, utcákon, boltokban és bevásárlóközpontokban sokszor hallhatsz magyar beszédet. Aki érdekesen, majdhogynem érthetetlenül beszéli a nyelvet, akár évtizedek óta itt élő magyar is lehet – vagy éppen otthon, Magyarországon sem ezt a nyelvet preferáló hazánkfia. Ez az ő választásuk. Egyikük ismeri Kanada nemzeti nyelvét, a másik nem.
Azt mondom, a maga módján érdemes mindkettő népséget kerülni.
Hazugságok
Nehéz szívvel, de le kell írnom: amikor egy hosszú ideje Kanadában élő magyar születésű ember mesél neked valamit vagy panaszkodik, vagy „adja a menőt”, mindig oszd el a mondanivalóját legalább hárommal, ha nem néggyel! Ha hősködik, hogy neki milyen jó élete volt itt az elmúlt 10-20-30 évben, akkor valószínűleg egy hétköznapi semmirekellő volt, aki két kézzel szórta a pénzt, ezért nem vitte semmire. Ha szívesen beszél róla, annak idején mekkora házban élt, mekkora és milyen gyors kocsik voltak a segge feneke alatt, akkor sosem volt háza, sosem volt az övé az az autó. Az itt élők szeretik hangoztatni, hogy nekik milyen rossz, mert magasak az árak és az adók, és különben is: mit képzelsz te, a messziről jött, hogy azt mered mondani, otthon minden csak rosszabb, mint idekinn? Hiszen itt lassan éhen kell halni, annyira rossz minden…
A magyarok hazugok. Főként azok, akik külhonban élnek. Tisztelet a kevéske kivételnek (nekem is kijutott, hogy megismerhettem egyet-kettőt), de általában akkora hazugsággyártók, sunyi és alattomos alakok, hogy legszívesebben lebeszélnének a velük való találkozástól. Hallottam (bár szerintem te is) azon régóta itt élő nagybácsik, nagynénik, rokonok és régi ismerősök/barátok legendáját, akik rögtön elfordulnak, mikor a segítségüket kéred pölö a meghívólevéllel, vagy egy kis jótanáccsal, apró szívességgel, segítséggel kapcsolatban. A magyarok ilyenek. Sosem voltak sem összetartóak, sem segítőkészek.
Az egy nagy hazugság, hogy minden nép összekovácsolódik, sokkal inkább „összeér”, mikor egy idegen országban páran ugyanabba az utcába/házba/környékre költöznek. Lehet, hogy régebben ez a magyarokkal is működött, de ma már nem így van.
Sokan rácsodálkoznak erre, sokan csak azt mondogatják, hogy próbáld meg: vedd fel magyar emberekkel a kapcsolatot, kérdezz tőlük, legyél a közösség tagja, egy legyél közöttük, beszélj, énekelj, dolgozz velük – miközben nem értik, hogy ez egy üres út. Nincs rajta/benne semmi. A magyarok nem összetartóak. Ezek tények. És aki mást mond, az hazudik.
„Értékek”
Ettől eltekintve vannak bizonyos jelei, hogy régebben valóban összetartó nép volt idekinn minden magyar. Toronto rendelkezik pár olyan látható területtel (még), amely alapján elmondhatjuk, hogy a múlt század végén (talán) jobb volt itt magyarnak lenni, mint mostanában.
Találsz magyar templomokat, találsz magyar boltokat és magyar vendéglőket. Találhatsz olyan magyarokat, akik igyekeznek meghallgatni és esetleg segíteni (sokszor persze éreztetni akarják, hogy feletted állnak, mert ők „valakik”), találhatsz kapcsolatokat és talán barátokat is. Bár azért ne essünk túlzásba.
Egyszer, nagyon régen, valamikor a múlt században volt Torontónak egy része, amelyet nagyon sok magyar lakott. A mai Spadina és környéke. Mesélik, hogy szinte csak magyar szót lehetett ott hallani. Magyar boltok és üzletek sorakoztak az utca két oldalán, a lakásokat magyarok lakták, és ha volt eszük a torontóiaknak, itt vásároltak és étkeztek, mert itt íze volt az ételnek, olyan remek, már-már egzotikus európai ízvilága, melyet semelyik másik európai ország nem volt képes sem előállítani, sem leutánozni.
Aztán, ellentétben a görög vagy olasz, a feltörekvő kínai és koreai negyedekkel, a magyar negyed, amelyet ugyanúgy „eltartott” a város, mint a többit, szép lassan kimúlt. Nekem senki se mondja, hogy azért, mert valamit rosszul csináltak az ott élők. Nem. A kolbász akkor is finom volt, még a pörköltet sem tudták a csalók leutánozni, kiváló volt a palacsinta, a székelykáposzta, és olyan érdekes magyar termékek kerültek a boltok polcaira, mint a paprika, ami (valljuk be) sokáig olyan egyeduralkodó ízesítő volt a világon, amire méltán lehettünk büszkék.
Aztán ez az egész megszűnt. Mint mondtam volt, nem a minőség miatt.
Alább pár fotót láthatsz még olyan magyar üzletekről, boltokról, ahol magyarul (is) fogadnak, a saját nyelveden beszélnek hozzád – de többet ne várj el! Az összetartás, az összetartozás már régen kiveszett belőlünk. Ezt elismerve (felismerve) vagy elkönyveljük, hogy nagy a baj, vagy majd idővel változásokat eszközölünk, akár itt Kanadában, Toronto városában is. Nem lehet tudni a jövőt. Nem lehet megjósolni.
Sajnálnám, ha a magyarok már idegenben sem lennének igazi magyarok, nem csak otthon.
Szép napot kívánok neked!
FÉNYKÉPALBUM A MAI POSZTHOZ
Főként idősebb, régebb óta itt élő magyarok által látogatott templom a Sheppard Avenue-n (rendben, ez csak a hirdetőtáblája, a templom 20 méterrel odébb van).
Az egykori „Magyar Negyed” szinte utolsó bástyája – bár az életben maradáshoz szükséges volt a kooperáció a thai szakácsokkal.
Bevallom: nem néztem meg, miféle „magyaros” palacsinta készül ebben az európaiban…
Egy családról családra vándorló, kicsi, de sikeres vállalkozás, nem messze a Sheppard Avenue-n található templomtól.
Saját árubeszerző gépkocsijuk is van – ez azért legalább megelégedéssel tölt el. A kocsi kicsit legalább hirdeti hazánkat (a nyelvet) Toronto utcáin.
Ha könyvre vagy magazinra, magyar nyelvű újságra vágysz, itt a helyed a St. Clair-en található kis Pannónia Könyvesboltban.
A híres magyar étterem Torontóban (Bathurst Street). Teljesen beleillik a környezetébe: külsőleg igénytelen, rendezetlen. Kanadai.
HOZZÁSZÓLÁSOK