A negyven éves tudomány
Toronto városa a múlt század ’50-es és ’60-as éveiben annyira elkezdett bővülni, a rengeteg új bevándorló miatt szemmel láthatóan terebélyesedni, hogy a város vezetősége felvetette: a világ köbö 10-20 tudományos központja mellett nekik is szükségük lenne egy jól felkészült, később akár világhírűvé is válható központra. Így aztán meglesték, hová lehetne építeni egy kellően modern, a tudományos világot az emberekhez kicsit közelebb hozó épületegyüttest. Végül a Don River közelében lévő központi területre esett a választás, ahol az egyébként is óriási Ernest Thompson Seton Park található. Ennek a parknak a Don Mills Road felé eső szélén kezdték meg 1961-ben az építkezést.
A három fő épületből álló központot végül az 1967-es kanadai Centennial ünnepségen nyitották meg – bár ekkor még nem volt teljesen készen. Akkor még ez volt a neve: Centennial Centre of Science and Technology, melyet később aztán a most is használatosra változtattak. Az épületeket mozgólépcsők és folyosók, különféle üvegparkok, természetes füvesítések kötik össze, vagyis rendesen figyelned kell, hogy el ne tévedj. Rengeteg látvány áll rendelkezésedre, különféle tudományok, sok geológiai furcsaság, zenei és technológiai érdekességek, fűk és fák, bogarak és „halott” tárgyak várnak rád. Negyven éve gyűjtik és tárják a látogatók elé ezeket a dolgokat – van benne tapasztalatuk.
Varázslatok
Az ember önkéntelenül is úgy érzi magát, mintha ismét gyerek lenne. Ez talán annak is betudható (a kimondottan gyerekközpontú időszakos kiállítások mellett), hogy rengeteg iskolás és óvodás csoport érkezik a Központba – sokszor Ontario állam messzi vidékeiről is. A jegyárak elfogadható szinten vannak (hiszen órákig bolyonghatsz és fedezheted fel a különféle érdekességeket felnőtt 20, gyerek 13, és tanuló/nyugdíjas 16 dolláros áron), de egy másik bejegyzésben írtam már róla, hogy ha vásárolsz egy Toronto CityPASS kártyát, akkor pölö ide is ingyen mehetsz be. Ezen már érdemes elgondolkozni.
Rengeteg olyan „varázslat” vár rád odabenn, melyeket nem lehet elmesélni. Ezeket látni, hallani és tapasztalni kell. Van varázstükör, ahol karcsú vagy éppen duci lehetsz, láthatsz fentről lefelé zubogó füstben táncoló árnyékokat, melyek valami számomra rejtélyes technikával lettek odavarázsolva (miközben kellemes, múlt század eleji muzsika csendül fel a hangszórókból), és ismerkedhetsz kőzetekkel, millió éves maradványokkal. Van kimondottan az űrhajózással kapcsolatos részleg, tanulmányozhatod a csillagokat és bolygókat, illetve lemerülhetsz a tenger alá is.
A készítők létrehoztak egy aprócska, ámde annál hatásosabb (és melegebb) trópusi erdőt is a számodra, ahol furcsa élőlényeket, bogarakat és növényeket láthatsz. Találsz IMAX mozitermet is (ezért külön belépőárat kérnek), megismerkedhetsz az emberi test legapróbb részleteivel, és ha elszánt vagy, egy különleges gép segítségével (némi plusz pénzért megint) bemutatják neked, milyen leszel öregkorodra. Megmérheted, mekkora részét teszi ki a testednek a víz (meg fogsz lepődni – nem lövöm le a poént, egyszer nézz utána!), süketszobát, barlangokat is kipróbálhatsz, egyszóval szinte végeláthatatlan az érdekességek sora.
Még akkor is, ha nem nagyon érdekelnek a tudományok, a fantázia világa, azért egy ilyen hely pár órára mindenképpen le tud majd kötni – nem feledve, hogy Budapesthez a legközelebbi ilyen (hasonló) Tudományos Központ Münchenben található.
Mesélni tehát felesleges az élményekről és a látnivalókról – azokat érdemes a saját szemeddel felfedezni. Azt mondom, hogy ha Torontóban jársz egyszer, szakíts erre az épületre egy pár órát, és meglátod, kellemes élménnyel fogsz gazdagodni!
FÉNYKÉPALBUM A MAI POSZTHOZ
Semmi hivalkodó, semmi különleges – mégis egyedi a maga nemében. A Központ.
Hosszú folyosón jutsz el az előszobába, és ezen a folyosón rengeteg kődarabot látsz, melyeket lentebb majd nagyobb méretben is megmutatok. A folyosón az a sárga az évszámot jelzi. Millió években számol.
Ez a felirat vár a padlón.
Ám mivel az ország kétnyelvű…
A lentebb található „éneklő” (udvarló) békák zöldebb, már-már teljesen érdektelen változata, valahol a dzsungel mélyén.
Ehhez a kompozícióhoz nem lehet semmit sem hozzátenni. Aki nem érti, itt mi a lényeg, az még alszik.
Üres volt a rádióstúdió, mikor benéztem az ablakán. De ott van, és szemmel láthatóan működik is – mélyen a Központ belsejében. Hihetetlen, csodálatos.
Ha most azt írom, hogy a folytatásban egyre kisebb kőgolyóknak kéne lenniük, és az út túloldalán országunkból menekült kiccsaládok laknak egymás hegyén-hátán, akkor azt hiszed, politikát csempészek a sorok közé. Pedig nem. Valaki elvitte a maradék három golyóbist?
Nos, 2010-ben még olyan szinten tartott az őrület, hogy időszakos (egyébként közel egy éven át tartó) kiállítást nyitottak a szemüveges varázslósrácból és tökéletesre fejlesztett környezetéből.
Egy hatalmas dínó, amely a látogatók feje fölött lóg.
Pár érdekesebb kőzet. Több millió évesek, némelyikben ősállatok és ősnövények kövületeit lehet látni.
A Föld körül található szeméthalom. Hát igen: nem elég korán elkezdeni az ismerkedést azzal az érdekes fajjal, amelyik folyamatosan szennyezi a bolygót és valamikor embernek hívták…
A dzsungel. Kicsivel nagyobb csak, mint egy jól megtermett nappali, de tele van érdekességekkel.
Különféle színű békák – különféle érdekes hangokkal.
FIGYELEM! A TELJESSÉG KEDVÉÉRT FELRAKTAM MÉG PÁR FOTÓT, DE EZEK ESETLEG A GYENGÉBB GYOMRÚ OLVASÓKBAN ÉRDEKES FOLYAMATOKAT INDÍTHATNAK EL – UNDORT, ÖKLENDEZÉST, A MONITORTÓL VALÓ JEGES FÉLELMET.
EZÉRT CSAK AZ LAPOZZON ALÁBB, AKI NEM UNDORODIK A ROVAROKTÓL ÉS ÉLŐSKÖDŐ CSÚSZÓMÁSZÓKTÓL!
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
Szerencsére hangjuk nem volt. Folyamatosan mozogtak.
Itt csak ebéd előtt érdemes körbenézni (nem ételkeresési szándékkal).
Közelebbről – hátha még nem volt elég.
HOZZÁSZÓLÁSOK