Egy város ereje
Lehet, meséltem már erről részleteket régebben, de most pontosabb és tárgyilagosabb leszek. Toronto városa egy teljesen „hétköznapi” város, egy alig 2,5 milliós közösség, szinte csak egy jelentéktelen kis gócpont az Ontario-tó partján. De ott van körülötte a többi város, település és lakott hely, melyek együttesen alkotják a Nagy-Toronto névre keresztelt egységet (GTA – Greater Toronto Area), amely már óriási területű és lakosságú. A teljes város feltérképezéséhez, be- és/vagy átjárásához nem hogy órák vagy napok, hanem akár hetek és hónapok is kellenek.
Naponta szembesülhetsz vele, mikor a Nagy-Toronto térképet nézegeted, hogy maga a város, amit ismertél és amiről egy népszerű, különleges, egyedi blogot vezetsz, mindössze parányi kis terület a hatalmas lakótengerben. És ez azért is érdekes, mert maga Toronto amúgy is óriási – éppen ezért nehéz felfogni, micsoda távolságok vannak a GTA-ban.
Abban az esetben, ha nem a közvetlen „belvárosi részben” vagy az mellett élsz, és pár hetente megteszed, hogy metróra szállsz és beutazol a felhőkarcolók közé, hidd el, hogy ugyanaz a már ismert, de még mindig letaglózó érzés fog rád ömleni, mint amikor először megpillantottad a várost! Egyszerűen felfoghatatlan ez az erő, amely hirtelen rád robban, mikor felgyalogolsz a mélyből és kibukkansz a napfényes-árnyékos utcákra, ahol esetleg gőzoszlop tör fel a járda alól (mint az amerikai, főként New York-i filmekben), ahol dudaszó harsan a többsávos közlekedés irányából, ahol rendőrök állnak az útfelújítások, építkezések mellett, irányítva a gyalogosokat és autósokat, vigyázva a rendre, ahol szélesek és sokszor érthetetlenül tiszták a járdák (és tele vannak hangyaként száguldozó, igyekvő emberekkel), és ahol csillannak a friss napfényben a hihetetlen magasra nyújtózó épületek. Ennek a városnak ereje van, mely mindig is győzni fog a csodálkozásoddal szemben (ha nem naponta szembesülsz vele).
Nagy-Toronto tekintetében tehát legalább 6 millió emberről és „végeláthatatlan” távolságokról beszélhetünk. Volt alkalmam (a fenti térképen követheted) Torontóból Brampton városába utazni autópályán, közel 130-140-el száguldva (nem én vezettem, nem én vezettem!) – ez az út is majdnem 40 percig tartott, és még azt sem mondhatom, hogy kívül jártam a GTA-n. A dolog igen hasonlít arra, mintha Budapest hirtelen egyesülne Nagy-Budapest néven (most az elvakult Nagy-Magyarországozók pihenjenek kicsit), és Dabas, Ráckeve, Érd, Budakeszi és Budaörs, Pilisvörösvár, Szentendre, Vác és Gödöllő mind-mind ehhez az egységhez tartoznának. Egy hihetetlen területű ipari, technikai, turisztikai és lakóközpontról beszélhetünk. Na, ilyen ma ez a város, ilyen Toronto.
Korfotók
Képesek vagyunk azt gondolni, hogy semmi sem fog körülöttünk megváltozni, miközben nem is veszünk tudomást a változásokról, melyek szinte naponta ordítanak az arcunkba. Sok ember azt gondolja, hogy ami ma természetes. Az természetes lesz holnap is – holott holnap az már csak a múlt egy szelete, amely folyamatosan távolodik tőlünk.
Meglepett arccal nézzük a múlt század hatvanas vagy hetvenes éveiben készült filmtekercseit, az olyan filmhíradó részleteket, ahol a városról készült egykori felvételeket láthatunk – és ekkor kell rádöbbennünk (kellene bizony), hogy az elmúlt 40-50 év alatt rengeteg minden megváltozott. Az elkövetkező 40-50 év alatt is sok minden meg fog változni.
Azzal, hogy ezt a blogot készítem és fotókat rakok fel egy „világvárosról”, megőrzök valamit ezen korszakból. Nem tudom, meddig fog működni, üzemelni a blogot karbantartó cég, hogy mi lesz az Internet jövője, lesz-e elegendő áram (és igény) az ilyen szórakozások karbantartására, de a Torontóról készült fotók, melyeket itt látsz, talán még évtizedek múltán is részét képezik majd az internetes társadalomnak – emberek jönnek, olyan férfiak és nők, akik ma még talán meg sem születtek, hogy 20-25 évvel azelőtt készült (ma még friss) fényképeket nézegessenek – és talán megpróbálják a „művésszel” felvenni a kapcsolatot, hátha több korszellemes fotója is akad.
Érdemes megörökíteni a körülötted létező és lélegző embereket, tájat, városokat, országot vagy földrészt. Mert az idő lassan mindent megváltoztat, és ha nem vagy résen, olyan dolgok tűnnek el mellőled, amik természetesek voltak ottlétükben.
Kérlek, élvezd a mai fotó-összeállításomat is, barangolj velem egy kicsit Toronto városában, hogy aztán később, mikor esetleg a saját szemeddel látod ezeket a képeken mutatott épületeket és helyeket, boldogan bólinthassál: ez is ki van pipálva!
Szép napot neked!
FÉNYKÉPALBUM A MAI POSZTHOZ
Nem, egy fotó sosem tudja visszaadni a magasságot és mélységet (majd jön a 3D-s technika, aztán kussolok) – ez az épület olyan, de olyan magas, hogy azt nem lehet leírni. Direkt azért, hogy valahogy megpróbáljam éreztetni, az utolsó fotó a mai adagban a teljes épületet próbálja „visszaadni”.
Ugyanaz a környék, szinte ugyanazok a magas házak – miközben fogalmad sincsen a köd miatt, hogy milyen magasokkal állsz szemben! Ez a King Street és környéke.
Nagyon ritkán festik a villamosokat (a labdarugó világbajnokságra festettek ki egyet tavaly), így érdekesen hatott ez a friss dekoráció.
Ami először furcsa, majd később megszokott lett. A rács innenső oldalán jeggyel vagy bérlettel tartózkodsz, a másik oldalon jöhetsz és mehetsz a beléptető kapukig (vagy a kiléptetőig). Azt mondhatjuk, hogy ronda, hogy gusztustalan ez a rácstömeg a viszonylag tetszetős folyosón így kialakítva, de hasznos.
Tudom, nem Hollywoodban vagyunk, de akkor is… Az épület a Victoria Park Avenue-n látható.
Nyílt egy új NoFrills, és gyorsan meg is lestem magamnak. Hát igen: a padlóról szinte enni lehet, úgy csillog, mint Salamon pötse, és a bevásárlókocsik olyan frissek, tiszták és hangtalanok, mint valami bejáratás alatt álló, vadiúj autó. Van belőlük, ez tény.
Ilyen magasról úgysem lesz módomban fotózni. A keretezett épület még csak alapokban áll, mint láthatod, illeszkedni fog a mellette álló házakhoz, az utcaképbe. A University Avenue-n járunk.
Valamit a fejükbe vettek, és ezt reklámozni is kell. Katt a következő képhez!
A várost elárasztották a kerékpárok. Miközben a régen csak bicajozó kínaiak egyre több autót vásárolnak és azzal is járogatnak munkába, itt „Nyugaton” jön fel a kerékpár. Az egész egy jól megszerkesztett folyamat. 5 dollárért kölcsönzöd a cuccost, járogatsz vele, aztán a következő tároló helyen leteszed, és annyi. Mondom: tele lett a város kölcsönzőkkel. Csak úgy állnak az utcán, és ha kedved van, bérelsz egyet. Ennyi. Nem beszélni kell róla - csinálni.
A színe miatt. Kicsit kijjebb vagyunk most, a Parliament Street-en. Az épület egyébként valami bútorstúdió és/vagy bútorgyártó egység, a kirakat ócska, az ablakokon széklábakat, egymásra halmozott asztalokat és faárukat láthatsz. De a szín jól mutatott ebben az órában.
Csak hogy a gázszerelő olvasók is jól érezzék magukat: ez mind az utcán!
A pára (nem, az ott nem szmog!) miatt sem a Torony, sem a többi magas épület nem látszik rendesen, és ettől egy érdekes, kísérteties érzés ilyenkor elnézni feléjük. Mintha levágták volna a város tetejét.
Szóval 3D nélkül (egyelőre) ilyen egy roppant magas épület a maga teljes egészében. Egyébként nézd csak meg: egy régebbi ház mellé építették, összekapcsolva vele! Nem lerombolták az elődöt, hanem felhasználták és belegyömöszölték az újba. Rengeteg ilyen építési megoldást látni – először furcsa volt, de aztán rájöttem, hogy pénz beszél: nem fognak rombolni, ha jó az alap. Építenek rá. Naná.
HOZZÁSZÓLÁSOK