A kultúra, mint tényező
Hiába tudjuk, hogy a fehér ember lassan látható kisebbségbe kerül az országban (és így persze a városban is), a Torontóban nyaranta szervezett fesztiválokon, eseményeken, megmozdulásokon azért túlnyomó többségben ilyen bőrű srácokkal és lányokkal fogsz találkozni. Nem azt mondom, hogy az ázsiai és dél-amerikai, afrikai és Marsról érkezett emberkék nem érdeklődnek, de bizony az ilyen eseményeken egyelőre ők kisebbségben vannak.
Talán a kultúra része ez is, mint megannyi más. Talán kell hozzá egyfajta életérzés, gondolat és tudat, mely párosul a „kalandvággyal”, a felfedezés, az öröm, a hangulat (harmónia?) utáni emberi vágyakozással. Ki tudja? Mindenesetre tényként kezelhetjük, hogy aki magába forduló, esetleg csak és kizárólag a saját beteges közösségében érzi jól magát (akár a saját nyelvét beszélve), az nem fog érdeklődni más kultúrák, másfajta szórakozási lehetőségek iránt – és így szépen elmegy mellette az élet.
Az ilyen ember sok mindent nem lát és nem hall, sok dologgal nem tud szembesülni. Kár érte.
A tavasztól őszig tartó kulturális élet igen sokszínű Torontóban, és most meg sem próbálom a teljes palettát elmesélni – mindössze a saját tapasztalataimat, élményeimet osztom meg veled, pár fotóval és filmekkel megalapozva.
Országok szerint
A legegyszerűbb elosztás aszerint működik, hogy melyik bevándorolt „kisebbségnek” mikor van egy-egy nemzeti ünnepe, amikor is kisebb-nagyobb csinnadrattával kivonulnak az utcára, hogy hírül vigyék a torontóiaknak: ők bizony léteznek, itt élnek és iszonyúan hazaszeretők. Ezt tették a görögök a minap (1821-ben fellázadtak az Oszmán Birodalom ellen és 1829-ben végre megkapták áhított függetlenségüket), de mi magyarok is kint voltunk pár kokárdás vénemberrel és vénasszonnyal (március tizenötödikén), ám ugyanígy kivonulnak a lengyelek, oroszok, franciák és kínaiak, a törökök, malájok, irániak, palesztinok – és persze a zsidók. Őket semmi pénzért sem merném kihagyni.
Tavasszal persze kisebb a hangerő és kevesebb a kíváncsi ember. Ez megváltozik, mikor betör a város fölé a jobb idő és szinte naponta, minden hétvégén találsz egy-egy utcai felvonulást, hangos-szagos, hónapokkal azelőtt meghirdetett eseményt. A különféle bevándorló nemzetek szeretik megmutatni magukat, és ez jó dolog.
Az utcai felvonulások lényege, hogy a rendőrség szépen lezárja a környéket, vigyázza a rendet, a mulatság szervezői pedig vendégül látják a rengeteg bámészkodót. Attól függően, hogy mekkora az idesereglett turisták létszáma, emelkednek vagy éppen csökkennek az árak. Mert árak aztán vannak – ehetsz és ihatsz, miközben füstmérgezést kapsz az utcán pörkölt/sütött/égetett és hangos ricsajjal reklámozott ételektől.
Szinte természetesnek vehetjük, hogy az olaszok, spanyolok vagy görögök utcabáljai harsányak és követhetetlenül érthetetlenek. Emberek beszélnek körülötted mindenféle krákogó, küszködő nyelveken, miközben a tűzön ég valami, láng csap föl, füst ömlik a területre, de úgy látszik, ez senkit sem érdekel – miközben folyamatosan kiabálnak (egymással vagy a turistákkal, ez most mindegy). Nekik ez a természetes.
A kínaiak és koreaiak ünnepei lágyabbak, bár „vakkantósabbak” – ők csendesen mosolyognak rád, aztán a hátad mögött fellőnek valami illegális tűzijátékot, amitől úgy megijedsz, hogy még este is rángatózol az ágyadban. (A mozgóképek között találsz majd egy koreaiak által előadott eléggé vallásos jelenetet – na, akkor szépen csattogott az ostor!)
Ezek mellett ott vannak a magyarok (meg kell említenem) – ha palacsintát és gulyáslevest kapsz tőlük, akkor hetekig, hónapokig vagy akár évekig felemlegetik, hogy ők aztán milyen jól és ügyesen megszervezték a dolgot, ingyen adtak mindent, és a hálátlan kutyák népek emberek nem is köszönték meg a dolgot. (Hozzá kéne tennem, hogy az esetet „magyaroktól” hallottam, saját szememmel és fülemmel nem tapasztaltam.)(Még.)
Események
A rengeteg nemzetiségi utcabál mellett sok száz esemény is vár rád nyaranta. Egymást érik a különféle ismert vagy ismertségre törekvő (sokszor a profiknál is profibb) zenésztársulatok néha ingyenes, máskor nagyon olcsó koncertjei. Az időnként fellépő nemzetközi világsztárok mellett (az ő látványuk nem ingyenes) helyet kap a zsidó filmfesztivál (ejha), a Tangó Fesztivál, Jazz és Blues Fesztivál (éjjel-nappal találsz a bőgőjébe szerelmes, messzeségbe révedő, szerelmetes tekintetű zenészt), „természetesen” a Toronto Pride (nem ér fröcsögni, mindenkinek joga van „másnak” lenni), aztán az Ontario-tó partján masírozó Caribana (színes forgatag), a Sörfesztivál, a Toronto Nemzetközi Filmfesztivál – és még sorolhatnám…
Több olyan hétvége is akad, amikor nehezen döntöd el, hogy melyik eseményt néznéd meg a legszívesebben. Részt venni mindegyiken lehetetlen. Te döntöd el, melyik érdekel. Sem rá- sem pedig lebeszélni nem tudlak egyikre/egyikről sem.
Ami nagyon tetszetős, hogy bár egy Budapestnél lényegesen nagyobb és több lakosú városról beszélünk, ahol akkora területek állnak a fesztiválozók rendelkezésére, mind fél Buda, mégis sok utcabál, esemény a „történelmi” belvárosban kerül megrendezésre. Az ember azt gondolná, hogy ez fennakadást okoz a közlekedésben (akár a tömegközlekedésben), de nem így van. Vaskos és rettenetesen ronda acélkordonokkal kerítik el a rendőrök az érintett területeket, sokszor egész utcákat, negyedeket (pölö a Scotiabank Maraton alatt – fotók lentebb), és akár még közlekedési dugók is kialakulnak a többi utcákban, de nem igazán látsz idegeskedő sofőröket – pláne gyalogosokat! Pedig a TTC buszai sem közlekednek. Néha a villamosok sem.
A lezárások általában reggeltől estig tartanak és a rendőrök folyamatosan biztosítanak – ettől az egésznek biztonságérzete lesz. Minden sarkon ott posztol egy-egy fegyveres, miközben mentők és tűzoltók állnak készenlétben, illetve kerékpáros rendőrök cikáznak a fesztiválozók között. A biztonság, a megelőzés itt megszokott dolog.
Mind az Interneten, mind pedig a buszokon és villamosokon kapható ingyenes kiadványokban ott szerepelnek a lehetséges fesztiválok, bulik, események időpontjai, kiemelve, hogy mikor melyik busz és villamos hogyan igazodik ezekhez.
Amennyiben ellátogatsz egyszer a városba, előtte nézd meg, miféle történések lesznek azokon a napokon, míg itt tartózkodsz! Hidd el: érdemes és hasznos! Abba a pár napba/hétbe, amíg ebben a városban vagy, mindenképpen bele kell férjen egy kis kulturális élet… szerintem.
Szép napot neked!
MOZGÓKÉPEK A MAI POSZTHOZ
FÉNYKÉPALBUM A MAI POSZTHOZ
A gyerekekről lehet „elszedni” legjobban a pénzt. Sok gyerekeknek összeállított látványosság van az utcabálokon.
Ha éhesen mész, nem fogod megúszni 5-10 (vagy még több) dollárból – vagy marad a tátott száj és a nagyokat nyelés. Mindenesetre több mint érdekes ez az utcán összedobott „Lacikonyha” – főként, mikor látod, hogy a közeli étteremből száguldoznak ki a hatalmas adag húsokkal, hogy az orrod előtt, odakinn süssék/égessék meg őket.
Régebben pár olvasóm hiányolta a „tömeges képeket” a városból – íme! Csak lassan araszolva lehetett átverekedni magad ezen az emberrengetegen.
A kamionokról dübörgött a zene (fentebb, a mozgóképek között van egy részlet erről a kamionról és az énekesekről), az utca embere pedig kíváncsian várta, a következő és következő kamionok hogyan ünneplik a Megváltót.
A görög fesztivál a Görög Negyedben volt – ha esetleg nem tudnád…
A tűzoltóság kirakta a készenlétben álló kocsi elé ezt a négykerekűt, és olyan népszerű lett a járgány, hogy minden gyerek bele akart ülni. Felnőtteket nem engedtek a volán mögé. Ezzel a kis kocsival jártak-keltek időnként a tömegben, hogy ellenőrizzék a Lacikonyhákat.
Az olaszok utcai felvonulásán már messziről arcodba ömlött a füst. Hihetetlenül nem érdekelte őket, hogy a fél város fuldoklott a különféle érdekes illatú ételek gőzében/füstjében.
Csak úgy kiültek és zenélgettek. Érdekes, hogy velük szemben és tőlük 20 méterre egy másik „együttes” próbálkozott- volt is hangzavar rendesen az utcán!
A rendőrségi kerékpárokat és a hozzájuk rendelt rendőröket szállító jármű. A biztonság mindig elsőrangú.
Ilyenek a rendőrbringák a fesztiválokon. A srácok kedélyesen elbeszélgetnek veled, akár útba is igazítanak, szinte beleolvadnak a tömegbe, nem verik a nyálukat arra, hogy ők fegyveresek és veszélyesek. Természetes emberek – ők is Toronto lakói.
Cica meg is kóstolta – én csak fotóztam. Görög sütemény (nem tudom a nevét).
A maratoni futóverseny miatt a „legbelebb” belvárost zárták le egy szombati napon. Senkinek sem volt egyetlen hangos szava sem, holott buszok és villamosok vonalai szakadtak ketté erre a fél napra. De senkit sem zavart.
Kisebb fesztivál a város egy másik végében. A táncról mozgókép feljebb.
100 éves a görög közösség. Irigylésre méltó.
A maratoni lezárás egy másik irányból. Az önkéntesek bent lehettek a kordonon belül és vizet osztogattak a futóknak. Érdekes és felemelő dolog volt, hogy a gyorsabbak már lassan haza is mentek, de mindenki kitartott, és a start után órákkal is érkeztek még versenyzők – ők aztán a győzteseknél is nagyobb tapsot kaptak kitartásukért.
Ha még nem éheztél volna meg… (Az ára miatt raktam fel – ennyiért osztogatják, pitában.)
Egy teljes utcát elfoglaltak a kamionok. Mindenki ünnepelte Jézust.
HOZZÁSZÓLÁSOK