HTML

Friss topikok

  • Tom Bobb: @Itteé: Kaptál egy magánlevelet tőlem. Abban ott a válaszom. (2015.05.08. 20:27) TORONTO – AZ „UTOLSÓ” POSZT
  • Itteé: Kedves Tom Bobb! Beleolvastam egy másik blogodba ahol,elég durva szavak hangzanak el: Feleséged, í... (2015.05.08. 02:55) TURISTAKÉNT TORONTÓBAN
  • Hajni Hajnalka: :-) (2014.09.27. 05:24) MAGYAROK TORONTÓBAN
  • Tom Bobb: @blash: Odakinn mindent kiraknak, amire nincsen szükségük, az viszi el, aki akarja. Ingyen van. Ez... (2014.07.19. 23:14) KERTES HÁZAK TORONTÓBAN
  • Tündér_Lala: Én jártam ott. Rettentően idegen más világ. Gazdag, imádják a csillogást villogást, de valahogyan... (2012.07.13. 20:03) TORONTO – AZ ELSŐ BENYOMÁSOK

Címkék

LÁTOGATÓK

HOZZÁSZÓLÁSOK

Toronto

Tom Bobb bejegyzése 2011. április 20. Szólj hozzá!

MENNYDÖRGŐ NIAGARA

Címkék: közlekedés emberek

Vendégeskedve
 
Előzzük meg a félreértéseket! Ez egy várost bemutató blog, de tény, hogy aki Torontóban jár és nem nézi meg a Niagarát, az valamiért kevesebbet látott – akár magából a városból is. Rendben van: a vízesés nem volt és nem is lesz Toronto része, nem külvárosa, nem egy közeli városka hozzá, de valamiért mégis összetartoznak. A torontóiak úgy „ugranak le” egy-egy hétvégén ide, mintha csak a szomszédba mennének tejért.
Most tehát „vendégeskedni” fogunk és ellátogatunk az amerikai határ mellett álló kisvárosba, ott szépen szemrevételezzük a határt, a vizet, a robajt, az embereket, és azzal a tudattal bólintunk majd egyet, hogy ezt is kipipáltuk.
 
Első lépés: az utazás. Ezért is kapott a poszt „közlekedés” szekciós besorolást.
 
Órák kérdése
 
A vízeséshez eljutni mindössze órák kérdése. Több lehetőséged is van – természetes, hogy egy ilyen országban, ahol a távolságok valódi távolságok (időnként rémesen nagyobbak is, mint pölö az Egyesült Államokban)(pedig az is nagy területű ország), első számú közlekedési eszköz a gépkocsi. A kanadaiak jelentős része birtokol jobb vagy rosszabb autókat, kisteherautókat, terepjárókat, nagy családi egyterűeket. Van választék. A „híres” Hummer, ami méretei miatt Budapesten rendesen kitűnik a többi kocsi közül, itt egyszerű középkategóriás jármű – csak a méretek érzékeltetése miatt.
Bár vonzó lehetőség lehetne, hogy a világ egyik legforgalmasabb autópályáján (és Észak-Amerika legforgalmasabbján), a hírhedt 401-esen hajts le a kocsiddal, amely sokszor 18 sávval vágja keresztül magát a városokon, de erről le kell mondanod, mert a pálya kicsit messzebb húzódik, mint az Ontario-tó – márpedig neked követned kell a tó vonalát, hiszen a vízesés két tó, az Erie és az Ontario között dübörög.
 
Azonban lehetőséged van valódi, hamisítatlan amerikai (kanadai) autópályán lehajtani egészen a tó déli részén található Burlington városáig és ott balra kanyarodni Grimsby és Niagara Falls felé. Az út unalmas, csak moteleket, mezőgazdasági intézményeket, bevásárlóközpontokat látsz. De legalább hamar túlvagy rajta.
 
A másik lehetőség, hogy vonatra vágod magad (a vonatozásról szóló posztom itt található hozzá) és ugyanúgy pár óra alatt éred el a végcélt. Hétvégén közvetlen vonatjárat visz a vízeséshez, de hétköznap át kell szállnod buszra (a jegyed érvényes erre), mert csak Hamiltonig visznek el a vonatok.
 
Harmadik lehetőség a rengeteg kínai jöttment kihasználása. Ugyanis vannak ezek a többségében nekik induló „Niagara-járatok”, olyan buszok, ahol cirka 25 dollárért levisznek téged a helyi (és egyébként „világhíres”) kaszinók egyikébe, hogy ott költsd el a pénzed. A pletykák szerint nem kell neked bemenned a kaszinóba, mert nem követik minden lépésedet – kifizeted a buszjegyet (képzeld, csak az első alkalom 25 dollár, később már alkalmanként 5 dollár a jegy ára!), és mikor letettek, indulsz a robaj irányába. Ennyi.
Órák kérdése tehát, de láthatod a cuccot. A világ egyik leglátványosabb vízesését.
 
A robaj előtt
 
Bárhogy is jutsz el a helyszínre, mindenképp valahonnan a távolból közelíted majd meg ezt a már messziről hallható robajt. A városon átsétálva arra kell rádöbbenned, hogy egy átlagos, álmos kis városka ez, amelyet ez a természeti csoda tart fent és el. A kertekben ugyanúgy mókusok és nyulak futkároznak, a házak és pázsitok ugyanúgy rendezettek, mint Torontóban (vagy Kanada egyéb településein). Nincs különbség. Talán csak a külsőbb, a robajtól messzebb található részek árulkodnak róla, hogy itt sem minden „fenékig tejföl” – itt rengeteg üresen álló épületet, vakon kifele tekintő, sokszor bedeszkázott ablakot, lepusztult kerteket és családi házakat láthatsz. Ez is olyan, mint Magyarországon: sokan azt gondolják, hogy a szegénység és az igénytelenség elég jó cimborák, holott nem így van.
Amin megdöbbenhetsz, az a vizezéstől távozó folyó. Annak is a színe. Folyamatos a vita arról, hogy palackozott vizet vagy természetes patak- vagy folyó-, esetleg tóvizet érdemes-e inni. Mert magukat okosnak vélők azt beszélik, hogy a föld alól feltörő ásványvizek (amiket műanyag- vagy üvegpalackban juttatnak el hozzád) évente csak egyszer-kétszer vannak ellenőrizve, romolhat a minőségük, miközben a természetes folyóvizet, amiben fürdünk és mosunk, amiből iszunk és ételeket készítünk, naponta többször is ellenőrzik.
 
Elhiszem. Hogyne. Akkor sem vagyok hajlandó inni egy olyan „ellenőrizett” vízből, ami furcsán habzik és érdekesen zöld színű az úgynevezett ellenőrzés (tisztítás, kémiai anyagokkal való vak megszórás, „kellősítés”) előtt. Mind a vízeséseknél, mind a folyónál, ami távozik a robajtól olyan volt a víz színe, hogy elgondolkoztam: ha oda most valaki bemenne, talán le is enné a víz a húst a csontjairól…
 
Aztán megpillantod a Szivárvány Hidat a vízesések előtt – és a híd vaskos betonpillérei között a már hallható robaj okozóját.
 
Mennydörgés
 
A vízesés köbö 12 ezer évvel ezelőtt keletkezett. Ennyit a történelemről. A két ország határát jelöli, érdekesség, hogy maga a város, Niagara Falls ott van a folyó mindkét oldalán. Röhej. Van egy amerikai és egy kanadai változat.
Az itt lakó emberkék minden bizonnyal már megszokták. Tény, hogy a dübörgés, morajlás vagy morgás (mennydörgés)(nevezzük akárhogy) egész nap és egész éjjel tart. A turisták miatt nyáron és napközben folyamatos a vízdübörgés, télen és éjszakánként kicsit lassabb, mert ezekben az időkben inkább áramtermelésre használják a vizet (ne kérdezd, miért lesz kevesebb a hozam!).
 
A látvány az első öt percben elképesztő. Talán még további öt percig is eltart. Előbb az amerikai oldalon lévő vízesést pillanthatod meg, de ahogy ballagsz a járdán, hirtelen látni fogod a kanadai „patkót” is – előbb csak a ködfüggönyt, amit magából köp, később magát a vizet is.
Ha hét közben mész, kevesebb turistára számíthatsz, de ha hétvégén van csak időd, számíts rá, hogy tolakodnod kell a látványért. Nem éri meg ennyire eltolni a kirándulást.
 
A kanadai vízesés felé közelítve időnként hatalmas hullámokban fröccsenhet rád a vízpára, ami elég veszélyes a kamerákra, fényképezőgépekre nézve. Tőled jobbra ott a város a hatalmas, ég felé törő toronyházakkal, kaszinókkal, szállodákkal, balra a dübörgés és a folyó a folyamatosan túrázó kis hajókkal.
 
Szóval az első 5-10 perc után, miután agyad felfogta és feldolgozta, hogy itt vagy, hogy ezen a „szent helyen” sétálgatsz, iszod magadba a látványt és a hangokat, elkezd unalmassá válni a dolog. Ez persze természetes. Hiszen ha belegondolunk, miről szól a dolog? Van egy természeti jelenség, amit a kapitalista társadalom kihasznál, pénzzé változtat – a szó kettős értelmében (az áramtermelésre és a turistáktól beszerezhető dollármilliókra gondolok). Nézed, fényképezed és igyekszel élvezni, de már tudod, hogy ezt is kipipáltad. Valahol legbelül.
 
Érdemes bőven túlmenned a mennydörgésen, oda, ahol a folyó kanadai része közeledik. Egyrészt csendesebb és békésebb lesz a városka, másrészt olyat láthatsz, amit ezek a „kipipálós”, gyors járású turisták nemigen láthatnak.
Becsülettel megkérdeztem itt élő kanadaiakat, hogy segítsenek, de csak azt a választ kaptam, hogy a folyón látható rozsdás hajótestek azért vannak ott a sziklák közé ékelődve, mert véletlen arra keveredtek (évtizedekkel ezelőtt persze), megakadtak, nem tudtak elsüllyedni a sekély kis vízben, és kiemelni, kimenteni őket sokba került volna. Ezért jó pár rozsdásodó hajótest található a folyóban, látványuk egyszerre elkeserítő és dühítő. Dühítő, mert rontják a látványt, amit a vidék ont feléd. Érthetetlen, miért nem vágják szét őket és szállítják el. Még az itt lakók sem tudják, mi ez a hanyagság...
 
Érdekességek
 
Beszélik, hogy valamikor a 1848-ban (miközben mi vérre menően civakodtunk a nemzetért) egy rövid időre befagyott a vízesés. Később is sokszor előfordult, hogy jeges volt a folyó, így 1902-ben és 1911-ben. Az Interneten rengeteg jó minőségű, de valószínűleg hamis fotó kering arról, amikor nem dübörgött a mennydörgés. Az egyetlen és igazán bizonyítható befagyás valójában 1936-ban következett be, mikor közel két héten keresztül csak jeget lehetett látni a vízesés helyén.
1954-ig mindkét vízesés (az amerikai és a kanadai) egyforma magasságból pottyant alá, de ekkor egy váratlan sziklaomlás következett be, és azóta az amerikaiak része 21 méterről mennydörög, míg a kanadaiaké változatlanul 51 méterről.
1969-ben az amerikaiak úgy döntöttek, megnézik, mi a helyzet a sziklaomlás után, mennyire biztonságos a vízesésük, ezért elzárták a folyót (azért van két vízesés, mert a folyó kettéválik és az úgynevezett Kecske-sziget két oldalán hullik alá), és öt hónapon át vakargatták a fejüket, hogy mi legyen. Mivel a hatalmas köveket nagyon sokba került volna elszállítani, csak kisebb-nagyobb fenntartási munkálatokat végeztek, aztán újra erre irányították a vizet.
 
Végezetül még.
Sokan vágynak olyan helyekre a Földön, ahová talán egész életükben sem fognak eljutni. De még több embernek ott van a lehetőség – csak nem használja ki. Tudod, hányan szeretnék látni a világhírű budai várat? Az esztergomi bazilikát? A Hortobágyot? És sokszor nagyon közel vannak hozzá, csak nem szánnak rá egyetlen napot vagy órát sem, hogy „birtokolják” a látványt. Ezért is mondom, hogy ha Toronto városába jössz, mindenképp nézd meg a Niagarát, mert ez is egy olyan élmény, amit később nem vehetnek már el tőled!
 
További szép napot.
 
 
MOZGÓKÉP A MAI POSZTHOZ
 
 
  
 
FÉNYKÉPALBUM A MAI POSZTHOZ
 
A kanadai oldal térképe. Lentről indulva egészen a bal felső csücsökig fogunk sétálni.
 
Egy ilyen hosszú és zöld (emeletes) szerelvénnyel a legkalandosabb az út a vízeséshez.
 
A kanadai rendőrautókat tényleg csak a felirat különbözteti meg. Ugyanazt a márkát használják szinte mindegyik városban, körzetben. Érdekes volt látni, hogy egy ilyen kisvárosban (talán a híre, turistacsalogató léte miatt) több járőrautó áll a rendőrök rendelkezésére.
 
Magyar címer a bezárt hotel oldalában (vagy inkább egy arra hasonlító valamit).
 
Rögtön a vasúti pályaudvar mellett. Nem tudom, miért, de Kanadában nehezen érvényesül, ami európai – miközben csorog a nyáluk, mikor arról beszélnek, hogy mennének Európába felfedezni, enni, látni, utazni, élvezkedni.
 
Niagara Falls a vízeséstől távoli része olyan, mint valami szellemváros.
 
Az utcákon bolyongva rengeteg bezárt épületet, egykori virágzó üzletet láthatsz.
 
Az ott szemben az USA meredek partvidéke, lent a zöld folyó… Zöld? Igen, a víz zöld volt, és furcsán habzott is néhány helyen. Nos, így igyál csapvizet az Ontarióból (mondják, hogy meg van az tisztítva – és engem néznek hülyének)(arrafelé folyik ez a folyó).
 
A vasútállomástól ilyen kis összekapcsolt városi buszokon szállítanak a vízeséshez. Ha nem ezt az utat választod, kellemes 20 perces séta vár rád a csendes házak között.
 
A Skylon Torony – mondhatnám, hogy a torontói CN Tower kistestvére, de azért ez nem lenne igaz. Mesélik, hogy fentről szép a kilátás. Nem tudom. Nem láttam.
 
Az amerikai oldal.
 
Mindkét vízesés.
 
Az amerikai oldalhoz nem tudnak olyan közel menni a hajók a hatalmas kövek miatt.
 
2010-ben ennyibe kerültek az árak – ennyiért áztattak el csurom vizesre.
 
Ha feljebb sétálsz, mint a turisták általában szoktak, ilyen érdekességeket láthatsz a folyón.
 
A hajók indulási helye az izgatott tömegekkel.
 
Érdekes, hogy mennyire gondolnak folyamatosan üldözött barátainkra is, nehogy éhen vesszenek az izgatottságban, hogy vizet látnak (ez csak egy a többi kóser árus közül).
 
Ez már a kanadai „patkónál” evickélő hajó, rendesen nyakon öntve vízpermettel.
 
Idefent kezdődik a sor, kígyózik száz métereken át, odalent van a vége. Naponta tíz- és tízezrek adakoznak a robajnak.
 
Az amerikai vízesés sziklái közelebbről. Némelyik majdnem akkora, mint maga a hajó.
 
A központ. Ez egy hétköznapi fotó, de állítólag hétvégén mozdulni sem tudsz.
 
Niagara Falls a távolból.
 
Az amerikai-kanadai határhíd. Mesélik, hogy sokszor már órákat kell várni, mire átjutsz, mert a dollárok közt akkora különbség lett, hogy kanadaiak ezrei mennek át vásárolni, hiszen megéri.
 
Itt most minden megvan egyszerre: az amerikai kilátó, a két vízesés, a Nyakonöntő Központ.
 
Hihetetlen vízpárát tud néha a partra köpni.

A bejegyzés trackback címe:

https://toronto.blog.hu/api/trackback/id/tr752841483

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása