Mikor elhatároztam, hogy belevágok ebbe a blogba, úgy döntöttem, teljesen mást fogok letenni eléd, mint a többi „városokat bemutató blog”. Igen, egyedit akartam és olyat, ami akár még túl is mutat az egyediségen. Tisztában voltam vele, hogy arra a felesleges ajnározásra, amiket elvárnak az ilyen blogoktól, nem leszek képes, de a valóságot pontosan tudom majd elmesélni.
Meg is tettem.
A blog nem lett ismert és népszerű. Egy blog csak a többi között, valahol mélyen a szemétben, amelyik nem csak a szépről, a jóról és a felesleges csillogásról ír, így aztán nem lehet ismert és népszerű – gondolkodásra készteti az olvasókat, az pedig baj. Pontosan ezért terveztem el, hogy minden bejegyzésemet fényképekkel „támogatok”, hogy ne csak szóban mondjam el, hanem mutassam is, ami tetszik vagy nem tetszik.
Ez az esztendő kellő tapasztalatot adott nekem arról, mivé válik a világ, hová tart az újságírás és az emberek terelgetése. Sajnálom, hogy időnként gondot okozok abban a szép, új világban, ahová békésen betelepedőnek érzed magad, sajnálom azt is, hogy néha nem tetszenek az írásaim – de hát a nyitott szemmel való élet már csak ilyen! Sajnálom, hogy bár tettem erőfeszítéseket, de a látogatottságom igen alacsony – bár ez is nézőpont kérdése! (Az okok mindkettőnk előtt ismertek.)
Sajnálom, hogy ez a blog idővel minden elmesélhetőt elmesél majd a városról és méltósággal, csendben befejezi önmagát! Ez természetes, ezzel természetesen számolni kell. A blog nem „énblog”, nem akarom, hogy átcsapjon abba, mi történt velem – ez egy városról mesél, ahová mielőtt ellátogatsz, érdemes elolvasnod az itt található információkat.
Köszönöm eddigi látogatásaidat, köszönöm a hozzászólásaidat, észrevételeidet! Azzal köszöntök boldogabb új esztendőt, hogy lesz még rengeteg érdekes bejegyzés és több száz fotó, mielőtt végleg elköszönünk egymástól, és addig is: ne mindig a szavaknak higgy! Láss is!
Toronto, 2010. december 30.
HOZZÁSZÓLÁSOK