Legendák a múltból
Csak a tisztábban látás kedvéért.
A halloween egy ősi kelta hagyományokból eredeztethető ünnep, melyet egyes emberkék szerint az összes angolszász országban (és a világ sok táján) ünnepelnek. Ez persze nem igaz. Érdekes, hogy ünneplik az Egyesült Államokban és Kanadában, de eszük ágában sincs ünnepelni odaát a ködös Albionban Angliában, vagy éppen Ausztráliában, Új-Zélandon, esetleg (ha már az egykori birodalom országaiban járunk) Indiában, Hongkongban (!), vagy éppen Dél-Afrikában.
Van ez így.
Megint más, hogy egyes európai és ázsiai országok (Hollandia, Izrael, Magyarország) szeretnék átvenni ezt a szokást, ünnepséget, csak éppen nehezen (vagy egyáltalán nem) sikerül nekik. Van ugyebár egy kellemes „halottak napja”, és egyes elmék ez elé szeretnék bezsúfolni a máshonnan, más kultúrkörből lopott ünnepet.
Hajrá!
Addig is mesélek kicsit, mi a helyzet ott, ahol már több száz éves a hagyomány.
Meg fogsz lepődni.
Világnagy kavarodás
Az a baj, hogy rengeteg a jöttment, és bár mindenki szeretne kanadai állampolgár lenni, de az nem elegendő, ha megszerzed a papírokat. Attól még született kínai, koreai, afrikai, mexikói vagy kolumbiai, magyar, lengyel, ír vagy perzsa maradsz. És ez ellen nem lehet tenni. Ettől függetlenül persze sokan megpróbálkoznak a beolvadással – több-kevesebb sikerrel. Inkább kevesebbel.
Kanadában közel 200 népcsoport él. Ez nem kevés. Ebből a látható kisebbség a fehér ember – és itt ugrik a majom a vízbe. Mert az olyan ünnepeken, mint például a halloween, nemigen találhatsz más színű emberkéket. Ez a fehér halottak emberek ünnepe.
Ez már csak azért is érdekes, mert egyébként a „mindenféle benyomuló” szereti magáévá tenni a nemzeti és angolszász ünnepeket. Az itt élő keletiek imádják az „Én kanadai vagyok” feliratú, jó nagy juharlevéllel ellátott, rikító színű, messziről feltűnő pólókat. Amikor szükséges, hősként kezelik a hősöket, és ha kell, fejet hajtanak a Mikulásnak, ünneplik a Királynőt… folytathatnám.
Ebben a világnagy kavarodásban éppen ezért érdekes, hogy a halloween a fehérek ünnepe tudott maradni. Nem tudom, miért. Feketék, barnák, sárgák nem ünneplik. Nem vesznek róla tudomást.
Az ünnepség menete
2010-ben halloween nem október 31-én éjszaka tombolt igazán, hanem előző éjjel, október 30-án. Ez azért történt, mert vasárnap a szombat éjjeli rémek könnyedén kipihenhették mindenféle hörgő, gurgulázó, rázogató és ijesztgető fáradalmaikat. Éppen ezért jómagam is lemaradtam a jelmezes felvonulásról – maradt a másnap fényképezhető kertek és házak sokasága.
Érdekesség, hogy halloween éjszakája előtt (ami hivatalosan tehát október utolsó éjjele), odafönn Montréalban létezik egy „lábtörlők éjszakája” elnevezésű őrület is. Ez pont 24 órával halloween előtt történik, és lényege, hogy pajkos csibészek járják a várost, és lecsapnak a lábtörlődre. Nem, most ne azt gondold, hogy megúszod! A tiedet is elveszik!
A csibészek ellopják a lábtörlőket a bejárati ajtók elől, és eltűntetik őket. Érdekes dolog, hogy október 30-án éjjel ebben a közel kétmilliós nagyvárosban az élelmesebb tulajdonosok szinte mindenhol behúzzák a lábtörlőket, és sehol sem marad kinn a tárgy. A miértre az a válasz, hogy ez egy ősi tradíció. Ha-ha-ha. Valamikor réges-régen egy ostoba ember kitalálta, de szerencsére az őrület nem jutott ki a város falain kívül – hallani róla, bár Torontóban szerencsére senki sem akarja utánozni.
Október 30-án Torontóban tehát jelmezes emberek tucatjai, százai és ezrei lepték el a várost, és kimondottan élvezték, hogy a turisták (vagy a helybeliek) előszeretettel fényképezik őket. Hiszen ezért van a jelmez! Mivel lemaradtam a dologról, ígérhetem, hogy egy év múlva, mikor eljön a következő ilyen alkalom, ha módomban áll (és ez a blog még működik), be fogom mutatni, miféle őrület zajlik a belsőbb kerületben!
A szombat tehát erről szólt, a jelmezekről, viszont a vasárnapi nap a készülődésé, hogy rémekkel és szörnyekkel, tökökkel és rendőrségi szalagokkal, hang- és fényeffektekkel „visszatartsák” a gonoszokat. Toronto fehér lakosságának egy kisebb része készül rá, hogy átalakítsa a kertjét, a házát, a teraszát.
A város nagysága miatt nem állt módomban minden helyre ellátogatni, vagyis a lent látható fotók jelentős része egy környéken készült. Az emberek összesöpörgették a lehullott faleveleket (elég sok volt), a gyerekek élvezték az újabb és újabb rémek feldíszítését a házak előtti fűtengerben, a fák vagy bokrok tövében, némelyek még csak most öltöztek be - és rengetegen már bőven előre dolgoztak, vagyis egy nappal korábban kihelyezték a maguk rémtaszítóit.
Rengeteg a hatalmas, szőrös lábú, undorító pók, sokukat a kertben álló fákra kötözik, de inkább rémes alakokat, zombikat és csontvázakat pakolnak ki. Néha nehéz felfedezni a fűben gondosan elhelyezett csontokat, melyek egészen a sírkövekig nyúlnak – az őszi seszínű falevelek többször is takarták a látványt, ami ezért nem volt „ütős”.
A díszítések legtöbbször csak erre az egy éjszakára szólnak, aztán másnap (sokszor, a gyerekek kérésére csak két-három nap múlva) eltűntetik a hullákat, boszorkányokat, rothadó élőhalottakat, vérszívókat és véres állatokat, lényeket.
Van egy híres ház Torontóban, ahol egy teljesen meglepő, élő műsort készítenek a házigazdák az arra járóknak. Rengeteg lénnyel, szörnnyel rakják tele az udvart (a szó szoros értelmében tele van az udvar), és némelyikük még mozog is, miközben rémisztő hangokat hallat. A piszkálódók miatt kerítéssel védik teremtményeiket – a főműsor természetesen október 31-én este kezdődik. Még a helyi média is beszámolt az esetről, annyira látványos.
Ezért is mentem és fényképeztem (filmeztem) kicsit Cica unszolására. Megérte. Szerencsémre a főpróba alatt értem oda, így még a sárkányt is láthattam, amint kitör a házból, miközben valami húscafatot zabál, és morog és füstöt okád. A boszorkány vinnyog, a szarvakat növesztett lények hörögnek, a pókok iszonyatos sebességgel robbannak a kerítés felé…
A halloween-őrülethez hozzátartozik még a rengeteg boltokban vásárolható kütyü, a csokik és cukorkák, rémfogak, kalapok, maszkok és jelmezek. És természetesen hozzátartozik, hogy éjnek idején egy érdekesen felöltözött kislány szaladgál a sötét utcákon, hogy azokban a házakba, ahol tökökkel jelzik, bekopogtasson kis cukorkáért. Meg is beszéltük Cicával, hogy ennél veszélyesebb dolgot elképzelni sem lehet.
Egy kislány sötétedés után, alig szoknyában idegen házakba kopogtat?
Nos, körülbelül ennyi volt a halloween Torontóban. Ha nem figyel rá az ember, talán észre sem veszi. Jött, megtörtént, és vége van. Bocsánat, hogy csak jelentős késéssel mesélek róla, de a blog időbeosztását figyelembe véve ez volt az első lehetőségem a beszámolóra!
FÉNYKÉPALBUM A MAI POSZTHOZ
Messziről úgy nézett ki, mintha élne – de nem moccant.
Alapszintű rémisztgetés, de mivel egyáltalán nem volt sok a környéken, belefért.
Ha bevallom, hogy bábunak néztem, kinevetsz. Később derült ki, hogy él, és a mozdulataim miatt rémülten menekül a fára. Nézd meg! Mintha vérszívó fogai lennének. Őrület.
A szerzetes és a „nyája”. Nem gusztusos.
Sírból rengeteg volt.
Első gondolatom az volt, hogy kifotosoppolom a kötelet, mert úgy hitelesebb…
Ha hangokat is kiadtak volna, nem megyek a közelükbe.
Ötletes.
Annyira jól beleolvadt a környezetbe, hogy először észre sem vettem.
Profi. Nincs rá jobb szó.
Ez is a profizmus fellegvárából (-nál) van. (Háttérben a sárkány rácsa, ami mögül kimászik.)
Olyan picinyke volt, hogy alig lehetett észrevenni – de biztos, hogy rondaságával távol tartja az ártó szellemeket.
Művészi elrendezés (nem a fotómra értettem).
„Háromszellemek”.
Érdekes, mert ezt a figurát cirka 40 dollár körül osztogatták a Shoppers-ban, és elég sokan vették, mert rengeteg kertben állt ki a földből/fűből. Egyszerű.
Az ötletesség magasfoka: egy építkezés alatt álló ház melletti sitt halom akár sír is lehet, nem?
Sok munkát nem fordítottak rá, de legalább senki sem látott be azon az éjszakán…
HOZZÁSZÓLÁSOK