Csak egy kicsit
Ma nem fogom tucatnyi mondattal rabolni az idődet. Csak egy kicsit.
A lent látható fényképekhez nagyjából odaírtam, mit jelentenek, hol készültek, mi a történetük – talán ennyi elég is. Persze nem akarok fotóblogot készíteni a „Torontóból”, bár úgy érzem, egy-egy várost a leírások mellett főként filmekből, fényképekből ismersz meg. Van még mit mesélnem és fogsz még hosszú beszámolókkal unatkozni ezen az oldalon, de most inkább a fényképek mesélnek helyettem.
A kérdés sok emberben (barátokban, olvasókban) felmerült már, és gyorsan meg akarom felelni, mielőtt tovább és tovább terebélyesedik. Nem, egyáltalán nem vagyok hivatásos fényképész, ezt a „szakmát” sosem tanultam (hát persze: látszik a fotóimon), és nem ebből élek. És igen, régebben is rengeteget fotóztam – Budapestről és Magyarországról több száz fotóm van, melyeket ebben a messzeségben, ahová jöttem, szoktam is nézegetni (nem, nem nosztalgiázok, annyira öreg még nem vagyok). Készítettem jobb és rosszabb fényképeket Prágában is, ahol a nászutamon voltam, és annak idején még akartam is egy Prágával foglalkozó blogot nyitni, ahol elmeséltem volna a látogatóknak, hová érdemes menni, mit érdemes megtekinteni – nem jött össze.
Tehát szeretek fényképezni, bár nincs megfelelő (profi) felszerelésem hozzá. Hiszek abban, hogy sokszor hiába lóg a nyakadban egy-egy baromi jó és baromi drága fényképezőgép, ha született tehetségtelen, szemtelen (látásmód nélküli) emberke vagy – csak kattintasz jobbra és balra, mint valami megrendült japán az öt napos európai körút alkalmával, de élvezhető, használható fotók nemigen kerülnek ki a kezeid közül.
Csak egy kicsinyke, bár mégoly’ névtelen gépem van (kínai darab), melynek színei sok tekintetben élesebbek, erősebbek, realisztikusabbak némelyik hasonló kategóriájú, márkás gép fényképeinél. Láttam a különbséget – éppen ezért vásároltam egy továbbfejlesztett, de hasonlóan névtelen kínai vacakot az előző mellé, hogy még jobb fotóim lehessenek. Vannak is.
Ennyi volt a mai „ömlengés” – mégis, meséltem kicsit, mielőtt jön a mai adag fénykép Torontóról. Legyen szép napod!
FÉNYKÉPALBUM A MAI POSZTHOZ
Igen, egy ablakból készült ez a fotó a város egy kevésbé ismert részéről. Ami megtetszett, az a rengeteg kockaház együttese az előtérben álló háztetőkkel. Gondoltam rá, hogy elkelne a képen egy kis kozmetika, de végül elvetettem az ötletet.
Ez viszont az utcán készült, Toronto teljesen más részéről. Itt a fények voltak, melyek miatt elő mertem venni a fényképezőt – és bár tudom, hogy a fotón nem igazán „jön vissza” az a pazar színvilág, amit akkor és ott a szememmel láthattam, azért egy próbát megért.
A Hudson Bay Company Kanada legrégebbi cégcsoportja. Hozzá kell tennem, hogy tudom, miért maradt talpon (a többi szövetséggel szemben) – kizárólag sznoboknak és eszüket vesztett, jól megvezetett „középréteges balfaszoknak polgároknak” kínál hihetetlen árakon különféle átlagos dolgokat (élelmiszeren kívül bármit).
Pedig nem mai darab a TTC, de a folyamatos fejlesztés (vagy fejleszteni akarás) meglátszik rajta – ez a tábla azt mutatja, amire gondolsz (azért segítek: hol vannak éppen a villamosok, mikor indul/jön a következő). És vannak ilyen táblák más fontosabb átszállóhelyeken is, nem ez a prototípus. (Gondolom, hozzá sem kell tennem, hogy soha a büdös életben nem lesz az üvegen graffiti vagy „tag”.)
Első gondolatom az volt, hogy bemutatom neked, mi történik a híres-neves Budapest Park-ban egy átlagos, nyári napon, de aztán rájöttem, hogy ez még mindig egy várost bemutató, nem egy „ítélkező” blog (néhány eszeveszett backstab troll legnagyobb sajnálatára), így a parkba özönlő, ott hordában pihengető, piknikező, pókhasukat süttető „magyarokat” mégsem rakom fel ide. De nekik hátat fordítva (szélirányban állva) ez a kép fogad. Ez is egy kis „Budapest” (egy ott posztoló utcai rendőrjárőr érdeklődve figyelte, ahogy fotózom, de nem szólt)(mit mondhatott volna?).
Van ebben valami művészi, vagy csak be akarom magyarázni magamnak? (Utóbbiban hiszek.) Az újonnan épülő városrész az öreg, rozsdás vashíd jobb oldalán található, azon túl a városközpont a Toronnyal, és alant a Union Állomásra vágtató vonat.
A várost két folyó (valójában csak patakocska) vágja keresztül, a Humber és a Don. A Humber itt ömlik az Ontario-tóba, fölötte pedig egy gyalogosoknak és kerékpárosoknak épített viszonylag szép függőhíd vár rád. Érdekes, mert ebből a szögből már-már olyan érzésed van, ha visszanézel Torontóra, mintha egy távoli városka lenne – holott alig hat-nyolc kilométerre vagy csak a város központjától (az igaz, hogy egy félkörív öböl választ el tőle és a Toronto Islands-től).
Nos, igen: ennyibe került a benzin literje (kanadai dollárban) 2010 decemberében. Beszéltek is róla, hogy itt a világvége. De gyorsan meg akarlak nyugtatni: azóta feljebb ment az ár 5-6 centtel (megnyugodtál?). Mindenki sír körülöttem. Ezt a pénzt egy normális munkaerő (nem felsővezető, bankár) 4-5 perc alatt keresi meg. Könnyedén.
Azt hiszem, már írtam róla: semmiképpen se hozzál magaddal mákot, mákdarálót, paprikát vagy Vegetát, bármiféle olyan cuccot, amit a legendák szerint Kanadában nem fogsz megkapni – mert mindent megkapsz. Ez egy bolthálózat (Bulk) egyik üzletében készült kép. Még válogathatsz is a paprikák közül.
Torontóban is van Gárda Garda. Nem politizálunk: nekem jó látni ezeket a vaskos, erős gépeket és a fegyvereseket, akik vezetik. Na, meg a „főhadiszállást” a hatalmas, vörös „GARDA” felirattal.
Mielőtt „beőszült volna”, még egyszer elmentem a Szigetekre, hátha a kora őszi napsütésben más színek lesznek a fotókon. A városról mindenesetre sikerült egy kicsit „kékebb”, reálisabb fotókat készítenem, mint nyáron.
Ez itt a nagyobb változat. Hátha érdekel valakit nagyban is a városi panoráma.
Elég nagy volt a köd, és a fények valamiért szépnek tűntek, így hát egy teljes körpanorámát készítettem neked – csak éppen gépem memóriája nem teszi lehetővé a teljes fotót. Marad ez a kis szelet. (A kép jobb oldalán látható étterem sokszor még vasárnap este is tele van – valamit nagyon jól csinálnak ott.)(Még nem próbáltam.)
Toronto egyik legnagyobb könyvesboltja és „legnevesebb” mozija egy épületen belül. A Chapter három szinten keresztül várja a könyvet vásárolni szándékozókat, van benne büfé, ahol le lehet ülni, lehet olvasgatni (nem mondtam újdonságot, tudom), míg a moziban a Cineplex szolgáltatja a filmeket. Az épület pár háztömbnyire található a Torony mögött.
HOZZÁSZÓLÁSOK